Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
Köszöntő. Kócziánné Szentpéteri Erzsébet, a NKÖM főosztályvezetője
Köszöntő Nemes feladatra vállalkozik újra meg újra a Közlekedési Múzeum a két-három évente visszatérő közlekedéstörténeti konferencia megrendezésével. Talán nem sokat tévedünk, ha visszautalunk a koncepció kialakításának időszakára, az 1970-es évek közepére. Azt a feladatot tűztük ki magunk elé, hogy új kutatási eredmények bemutatásával — rendszeresen jelentkező időpontokban — nemcsak a közlekedés-történészeket, hanem a műszaki és a társadalomtudományok kutatóit is megszólítsuk és felhívjuk a figyelmüket, egy bár nem teljesen új, de mégis sajátos történettudományi terület tudományos eredményeire. A Közlekedési Múzeum tudományos vezetése korán, a múzeum 1966-as újranyitása utáni években tisztázta a múzeumon belüli kutatás céljait, alap- vagy alkalmazott kutatási jellegét és nem tartott túl sokáig az a némileg hektikus periódus sem, amelynek során a kutatás súlypontját sikerült a múzeumi gyűjtemények tudományos igényű feldolgozása irányába is kilendíteni. A gyűjteményi struktúrára épülő kutatómunka szerencsére a későbbiekben sem szorult háttérbe, bár még mindig lényegesen kevésbé eredményes, mint azt a napjainkban zajló múzeumi funkcióváltás indokolná. A modern múzeum tárgy centrikussága erősödött, és éppen a kutatómunka hivatott előhozni azokat a más típusú, mélyebb összefüggéseket, amelyek a látogatókat komplex és nem utolsó sorban élményt nyújtó, olykor szórakoztató ismeretekhez juttatják. Régi közhely, de nem árt hangsúlyozni, hogy természetesen maga a tárgy is csak akkor szólal meg, ha létezési körülményei időben és térben már jól feltártak, megalapozottak és bizonyított történeti háttérbe illeszthetőek. Az egy intézményen belüli kutatás nyilvánvalóan nem vonatkoztatható el a munkatársi gárda érdeklődési területeitől, történészi — mind műszaki, mind általános, illetve humán képzettségétől, képességeitől, és nem utolsó sorban azoktól az ösztönző tényezőktől, amelyek kívülről és belülről érik a tudományos kutatókat, muzeológusokat. A közlekedéstörténésszé válás hosszantartó folyamat, ismertséget és elismertséget szerző művelői a történettudósok igen kis csoportját alkotják. Mindezeket az általános bevezető gondolatokat azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, mert ez a 2002. évi konferencia előadásai és előadói szempontjából bizonyságát adja a fentieknek. A részben időrendi, részben tematikai csoportosítás sok mindent lehetővé tesz. így a kezdő kutatók is szóhoz juthatnak, megmutathatják „karmaikat" még annak árán is, hogy túlnyomó részt közismert adatokat csoportosítanak egy meghatározott téma köré. Hálás téma az utazás körülményeinek bemutatása, és a térképtan, amelyhez e konferencia kiemelten igényes előadásai kapcsolódnak. A tradicionális közlekedéssel foglalkozó előadások maguk is tradicionálisak, vagy egy tájegység járműkultúráját mutatják be, vagy egy jellegzetes műtárgy tökéletes bemutatásával emelkednek ki a maguk területén. Ami valóban új és a korábbi szakirodalomban kevéssé ismert adatokat összegez, az a statisztikai adatbázisok felkutatásának eredménye, az a
