Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)
Dr. Dunka Sándor: Az építészet és a rajz oktatása Debrecenben a XIX. század első felében - Beregszászi Pál munkássága 40
DR. DUNKA SÁNDOR AZ ÉPÍTÉSZET ÉS A RAJZ OKTATÁSA DEBRECENBEN A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN - BEREGSZÁSZI PÁL MUNKÁSSÁGA Hazánk ipara több évszázados virágzás után a XVIII. század végére hanyatlásnak indult. Korábban a hatalmas céhek szigorú, - sokszor az iskolai nevelést is pótló - rendszabályokkal megakadályozták, hogy közéjük szakmai elhivatottság és megfelelő mesterségbeli tudás nélküli "mesterek" bekerüljenek. A század végén kezdődött konjunktúra viszont ezt már lehetővé tette. II. JÓZSEF, az éles szemű felvilágosult uralkodó észlelte ezt a hanyatlást, ezért ennek megakadályozására már 1786-ban elrendelte a nemzeti iskolákkal kapcsolatos vasárnapi rajziskolák felállítását a városi céhes iparban foglalkoztatott inasok oktatása érdekében. A rendeletnek azonban országos viszonylatban nem lett foganatja, ezért 1795-ben a Helytartótanács - megismételve az uralkodói rendeletet - utasította a törvényhatóságokat rajziskolák felállítására. Az iskolák működtetése azonban a mesterek vonakodása és az inasok hanyagsága miatt a Helytartótanács többszöri sürgetése ellenére sem volt eredményes. Debrecenben bizonyos vonatkozásban kedvezőbb volt a helyzet. A református egyházkerület már 1801-ben elrendelte a Kollégiumban a rajz oktatását az építészettel együtt. SÁRVÁRT PÁL professzor pedig 1804-ben és 1807-ben kiadta "A rajzolás mesterségének kezdetei..." c.művének első, ill.második kötetét. Az egyházkerület döntése lehetőséget adott a városban a rajzoktatás kiszélesítéséhez és elősegítette rajziskola létesítését. Erre csak 1813-ban került sor, amikor az iskola vezetésével Kiss SÁMUEL professzort bízták meg. De addig is - a Kollégiumban folyó rajzoktatás eredményeként színvonalas rajzok kerültek ki az inasok és céhlegények keze alól, melyek közül különösen az asztalosok által készített munkák megközelítik az iparművészi szintet. Az új professzort megbízták azzal is, hogy a rajzoktatáshoz írjon tankönyvet, Kiss SÁMUELT azonban betegsége, majd 1819-bcn bekövetkezett halála ebben megakadályozta. Az utódjául választott BEREGSZÁSZI PÁL azonban még ugyanabban az évben kiadta első építészettel foglalkozó könyvét: "Az építés tudományának azonn része, mellyben az építészetre teendő költségeknek számbavevéve adódik elő" címen. BEREGSZÁSZI PÁL (1790-1865) elemi és középiskolai tanulmányait Debrecenben a Kollégiumban végezte, ahol már a század elején kapcsolatba került az ekkor virágzó rézmetsző műhellyel, melyben a Kollégium tógátus diákjai készítették az atlaszokat, könyvek címlapjait. 181 l-ben iratkozott be a pesti egyetem mérnöki karára, ahol 1814-ben földmérő mérnöki oklevelet szerzett. Közben szoros barátságba került a nála jóval idősebb, nagy tudású térképkészítővel, - KARÁCS FERENCCEL, - aki megtanította a rézmetszés mesterségére. KARÁCS vendégszerető házában találkozott a reformkort elindító művészekkel, írókkal, tudósokkal. Itt hatotta át lelkét az a hazafiúi lelkesedés, amely későbbi munkáját jellemezte, s a munkája során felmerült nehézségeken, - sok esetben közömbösségen - átsegítette. BEREGSZÁSZI a mérnöki diploma megszerzése után műszaki ismereteit Bécsben a cs.kir.egyetemen tovább bővítette. Hazatérve Debrecenbe előbb a városban és környékén végzett geodéziai munkákat, 1819-ben pedig tekintettel az építészet- és a rajz tudományában való jártasságára, - a "Rajz Oskola" élére, professzorként kinevezték. Élete ettől kezdve 1858-ban történt nyugdíjazásáig, - tehát közel négy évtizeden át, 40
