Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)
Amelie Lanier: A hitel nem teremtheti meg saját feltételeit – Néhány megjegyzés a reformkori bank- és pénzügyről 62
polgári jog terén is az állam erősödésének eredménye. Az osztrák tartományokban és Magyarországon külön törvények voltak érvényben, ami bizonytalanná tette a hitelnyújtást és szintén hozzájárult ahhoz, hogy a kölcsöntőke inkább kifolyt az országból, mintsem be. Mindezekről a tényekről tanúskodnak az ipari vállalkozásokról és a pénzintézetekről rendelkezésükre álló adatok is. Említésre méltók pl. a PÓLYÁTÓL közölt történetek a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kezdetéből: Az első magyar bank - éppen úgy, ahogy az első takarékpénztárak - pénzbőségben szenvedett. Sok volt az az ügyfél, aki kamatoztatni akarta többé-kevésbé szerény megtakarításait, de a bank emberei nem találtak megfelelő befektetési lehetőséget. Magyarországon nem voltak olyan vállalkozások, amelyek igénybe vehették az ajánlott hitelt, azaz, amelyek képesek lettek volna a feltételek teljesítésére. Ekkor a Pesti Hazai Takarékpénztár egy igazán "aljas" húzást hajtott végre: 1845 augusztus l-jén betétként ajánlott 100.000 forintot a Pesti Kereskedelmi Banknak, 4%-os kamat mellett. Mivel a takarékpénztár a kis betétekre csak 3%-os kamatot adott, így segíthetett volna magán. A Kereskedelmi Bank azonban pácban volt. Ha elutasította volna az ajánlatot, elrontotta volna amúgy sem túl fényes hírnevét. Képzeljük csak el: egy bank, amely nem fogad el betéteket! Válságülést tartottak és ott valamennyi bankigazgató úgy határozott, hogy elfogadják a pénzt és saját vagyonnal felelnek az esetleges kamatveszteségekért a részvényesekkel szemben. 1847-ben a bank úgy próbált segíteni magán, hogy államkötvények, az úgynevezett Métalliques, vásárlására hatalmazta fel az igazgató-helyettest. Ezek a kötvények 5%-ot kamatoztak, így a bank keresett az ügyön, mert maga csak 4%-ot fizetett betétekre. Nos, így gazdálkodott hajdanán a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank! Az első ipari vállalkozások nagyon erősen érezték annak szükségét, hogy jó biztonságot és kedvező feltételeket teremtve vonzzák a kölcsöntőkét: a negyvenes évek részvénytársaságai fix kamatot ígértek minden esetre, tehát akkor is, ha nem volt nyereség. Jó példa ehhez a Cukorfinomító Rt. története. A biztos kamat kifizetésével éppúgy, mint a részvényesek pénzének a törzstőkéhez történő csatolásával a vállalatok lemondtak e pénzeknek a termelésbe való bevonásáról. A szabadságharc véres eseményei többnyire elterelték a figyelmet a negyvenes évek gazdasági folyamatairól - a történészek ezeket a folyamatokat gyakran a politikai eseményeknek alárendelve vizsgálták. AMELIE LANTER : DER KREDIT KANN NICHT SEINE EIGENEN VORAUSSETZUNGEN SCHAFFEN EINIGE BEMERKUNGEN ZUM KREDIT- UND BANKWESEN UNGARNS VOR 1848 Die Publizistik Ungarns im Vormärz spiegelt die Überzeugung wieder, daß es dem Land vor allem an Kredit fehlte. Über die segensreichen Wirkungen des Kredits gab es relativ einhellige Vorstellungen, weniger darüber, wie diese hervorzubringen seien. Besondere Unklarheit herrschte in der Frage, wie der etwaige noch zu schaffende Kredit von den potentiellen Kreditnehmern zu bedienen sei. Die Rückzahlung der aufgenommenen Schuld wurde von fast allen Personen, die sich mit ökonomischen Fragen beschäftigten, als ein Problem der "veralteten", der feudalen Gesellschaftsordnung verhafteten Gesetze angesehen. Eine Folge dieser Auffassung war, daß die Rückzahlung als eine Frage der 64
