Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)
Kovács Gergelyné: A reformkori magyar posta 59
KOVÁCS GERGELYNÉ A REFORMKORI MAGYAR POSTA A magyar postaintézmény reformkori állapotát elsősorban alkotmányjogi helyzete határozta meg. A Magyar Királyság jóllehet királyai személyével a Habsburg birodalomba tagolódott be, a magyar alkotmányra felesküdött Habsburg uralkodók, a magyar rendek alkotmányos ellenállása folytán nem tudták maradéktalanul érvényesíteni a birodalmi érdekeket Magyarországon. A postaügyekben sem. Bár a birodalom postáit közvetlenül a bécsi udvari postabizottság irányította, a Magyar Királyság területén az alkotmányos rend szerint a Magyar Királyi Helytartótanács. A reformkor függetlenségi törekvései a Helytartótanácsot is arra késztették, hogy az udvari rendelkezéseket csak akkor léptessék érvénybe, ha azok nem sértenek alkotmányos jogokat és nemzeti érdekeket. Ez különösen megmutatkozott 1829-ben, amikor uralkodói rendelettel összevonták a levélposta és a kocsiposta igazgatóságait, de ez a rendelkezés a Magyar Királyság területén nem lépett érvénybe. Egyrészt, mert nem akarták, hogy az utas-, csomag- és pénzszállítás regáléjával 1750-ben létrehozott és az osztrák kormány magánvállalataként működő kocsipostát, a magyar királyi közintézményként igazgatott levélpostával összevonva, ez utóbbi kikerüljön a Helytartótanács igazgatásából, másrészt, mivel a kocsipostára ruházott regálé alkotmányosan a magyar királyt nem illette meg, sérelem érte volna a magyar jog szerint a hazai szállítókat. A hagyományos levélposta a francia forradalom eszméinek terjedése, a napóleoni háborúk kiváltotta elégedetlenség, a reformkori országgyűlések függetlenségi törekvései miatt erősen és nyilvánvalóan cenzúrázott volt. Hivatali nyelvének, sok tisztségviselőjének német volta, gyér hálózata, lassú és megbízhatatlan (levéltitok megsértése, levelek elvesztése, stb.) működése következtében a reformkorban a postára társadalmi bojkott vetült. Sajátos alkalmi, magán postálkodás alakult ki, hírvivői vásározók, vándorló céhlegények, kereskedők, diákok, utazók lettek. Nemcsak a magánemberek, a hivatalos szervezetek is saját hírszolgálatot szerveztek, a magyar közigazgatásban a vármegyék lovashajdúikkal továbbították körleveleiket. A közjogi ellenállás és a társadalmi bojkott mind a hálózatbővítés, mind a szolgáltatások fejlődése szempontjából hátrányokkal járt, de eredményesnek bizonyult a függetlenségi törekvések szempontjából. A tanulmány következő részében a reformkori postahálózattal ismerkedünk meg. A postaállomások és postamesterek jogállásával, egy 1840-ből származó hivatali esküszöveg elemzése során a postai alkalmazottak kötelességeivel, részletesen tárgyalva a hivatalok ügyvitelét, berendezését, alkalmazottjaik munkáját, kiemelve az útonjáró postalegények szerepét. A postai szolgáltatásokat a levélposta és a kocsiposta működésében vizsgálja, irodalmi szemelvények segítségével. Közöttük megismerjük CSOKONAI VlTÉZ MIHÁLY gróf FESTETICS GYÖRGYTŐL érkezett pénzeslevelének históriáját. A levélposta szolgáltatások fejlődését a bérmentesítés változó módozatai és tarifái, a levélgyűjtő szekrények és bélyegzők használatának bevezetése, a levelek házhozszállítása, a poste restante küldemények kezelése, valamint a postai hírlapterjesztés tükrében mutatja be. A posta társadalmi hivatásának különleges jelentőségét az 1831. évi pestisjárvány nehéz hónapjaiban ismerhetjük meg. 59
