Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)
Bartha Lajos: A reformkor felmérési műszerei 47
A XVIII. század végéig a földmérési, térképészeti, geodéziai és csillagászati műszerek gyártásában az angliai műszerészek játszották a vezető szerepet (BÍRD, DOLLOND-Csalad, HADLEY, SISSON, és a műszeripar vezető egyénisége: .T.RAMSDEN; a XIX. sz-ban COOKE, TROUGHTON). A német műszergyártás a XVIII. sz-ban az augsburgi BRANDERREL és a kasseli BRETTHAUPT-műhcllyel kezdődött. Vezető szerepét azonban a XIX. század első éveiben a zseniális FRAUNHOFFER optikai, és REICHENBACH műszertervezői munkájának köszönhette. A németországi műszeripar nyomán fellendült az ausztriai (főleg bécsi) finommechanika, amelynek jelentős műhelyei: a VoiGTLÁNDER-cég, a STARKE-család, PLÖSSEL optikus és E.KRAFT műhelye. A magyarországi földmérők, térképészek a XVIII. században még gyakran maguk tervezték és készítették műszereiket (például MíKOVlNY SÁMUEL a 3 láb sugarú precíziós kvadránsát). A XVIII. század második felében a nagy pontosságú felsőgeodéziai és csillagászati műszereket: kvadránsokat, körszektorokat, meridián-távcsöveket főleg angol műhelyekből hozatták (DOLLOND, SlSSON, stb.). A felsőgeodézia legfontosabb műszere akkor még a kvadráns (körnegyed) volt, az egri Liceum "Csillagásztornyá"-nak 2 láb 8 hüvelyk sugarú SlSSON-féle kvadránsának mérési pontossága elérte a 6 ívmásodpercet. A terepi térképfelvételek legfontosabb eszköze azonban a XVIII. és a XIX. században egyaránt a mérőasztal volt, a kiegészítő alkatrészekkel, elsősorban a célzásra szolgáló dioptrás vonalzóval. Az azimut és magassági szögek mérésére az általánosan használt eszköz a szögtárcsa (graphometer, illetve cirkumferentor) és a magasságmérő voltak. Ezeket az eszközöket (bár már elavultakká váltak) még a XIX. zázad derekán is használták. A vízrajzi méréseknél nélkülözhetetlen szintező műszerek a XVIII. század utolsó negyedében terjedtek el szélesebb körben. (Az egyik legkorábbi Magyarországon használt szintező BRANDER műhelyében készült 1780. körül). A XLX. század elején berendezett gellérthegyi Egyetemi Csillagvizsgáló tervezője, PASQUICH JÁNOS igazgató azonban már a müncheni UTZSCHNETDER-RElCHENBACH-LrEBHERR (és FRAUNHOFFER) cégtől rendelte meg az akkori idők legmodernebb műszereit. (Köztük geodéziai mérésre szolgáló ismétlő- és altazimut-köröket 1806-ban). Több mint harminc évvel később NAGY KÁROLY matematikus a bicskei magánobszervatóriumának berendezését bécsi műhelyekből: STMON PLÖSSELTŐL és CHRISTTAN STARKETŐL rendelte meg. Az ausztriai központú hatóságok és a pesti Királyi Egyetem "Institutum Geometrico-Hydrotechnicum"a főleg az osztrák gyártmányú eszközök beszerzését szorgalmazta. A ma is megmaradt műszerek, és a régi leltárkönyvek valóban sok STARKE, VOTGTLÁNDER és KRAFT-gyártmányú eszközről tanúskodnak. A XIX. század első évtizedeitől már magyarországi műhelyek gyártmányai is megjelentek. Az egyetemi oktatás mellett a XIX. század elején számos geometriai és matematikai tankönyv a földmérés elemeit is tartalmazza. Az iskolai könyvek azt igazolják, hogy a magyarországi középiskolákban gyakorlatban is oktatták a kataszteri felmérések és az alapvető térképfelvétel elemeit. A XIX. század első felében a térképfelvételek alapvető eszköze továbbra is a mérőasztal és az irányvonalzó maradt. Az egyszerű dioptrás irányvonalzót azonban az 1800-as évek közepére kiszorítja a távcsöves irányvonalzó, de még találkozunk iránytűvel kombinált, ún. "kompaszos" vonalzóval és magasságmérővel. Ezek nagy része VOTGTLÁNDER és KRAFT gyártmánya. A XIX. század elején a szintező műszerek még gyakran csak dioptrás célzóval voltak ellátva. Az 1830as években azonban már általában a távcsöves szintező műszerek terjedtek el. A műszerek 48
