Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)

Fejér László: Beszédes József - Egy kiváló társulati mérnök a reformkorban 22

Az elmélkedésre és írásra is hajlamos BESZÉDES JÓZSEF vízszabályozási ötleteit - gyakran még azok végleges kidolgozása előtt - közreadta a Tudományos Gyűjtemény hasábjain, vagy megjelentette a saját költségén. Tette mindezt azért, mert meggyőződése volt, hogy a hazai vízimunkák ügye jórészt azért nem halad előre, mert mérnökeink terveiket nem teszik közzé, nem fejtenek ki mellette nyilvános propagandát. A Tudományos Gyűjtemény 1830. évfolyamában közölt tanulmányai, - nevezetesen a mérnöki munka helyéről a történelmi társadalmakban; az Al-Duna szabályozásáról, valamint a mezőgazdasági mérnöki feladatokról, - szakmai körökben heves kritikát váltottak ki. Nem kisebb személyiség, mint VÁSÁRHELYI PÁL állt csatasorba, hogy bírálatát a lap hasábjain megfogalmazza. VÁSÁRHELYI a precíz mérnöki megfogalmazást, az elképzelések konkrét kiindulási adatait, a tudomány matematikai alapjait kérte számon BESZÉDESTŐL, míg az a meggyőzendő laikus értelmiségiekre tekintettel elképzeléseit népszerű tudományos mezbe öltöztetve inkább csak vázolta, de nem dolgozta ki. A 43 esztendős BESZÉDES valójában elvetette a sulykot, amikor a SZÉCHENYIVEL együtt végighajózott Al-Duna felületes megtekintése után arra a megállapításra jutott, hogy a Vaskapu-szorosban végrehajtandó mederbővítés jelentősen hozzá fog járulni a Duna árvizeinek csökkentéséhez. Alapjában véve az egész al-dunai kérdés túlnőtt az empirikus beállítottságú BESZÉDES tapasztalatai körén és az így elhamarkodott írásra VÁSÁRHELYT nagyobb tárgy- és helyismerettel válaszolt. BESZÉDES az éles kritikára nem felelt. Csak évekkel később tért rá vissza az elmélet és a gyakorlat viszonyát taglalva "...egy csupa tapasztalati ember művei nem annyiszor lesznek köznevetség tárgyaivá, mint egy csupa theoretikusé, innen van az örökös vita e két párt között... Theoretikus szentelje egész életét a' tudománynak/s ennek elveit hozza tisztába türelem és hosszú számolás útján 's adja elő azokat egyszersmind közérthetőleg.. ezen elveket tanulja meg és a' nélkül, hogy gyökeres megvitatásukba fáradna fogadja el a' művelő, és kisértse meg józan ítélettel használni, de szinte ő is egész életét a' praxisra szánva. így aratni fogja az emberiség köszönetét." Az 1819-ben a filozófia doktori címét elnyert BESZÉDES JÓZSEF szakírói tevékenysége a körülötte dúló szakmai viták ellenére nagyban hozzájárult a magyar műszaki tudomány XIX. századi fejlődéséhez, a magyar szaknyelv kialakulásához.. Mindezek ismeretében nem véletlen, hogy az alig néhány évvel korábban megalakult Magyar Tudós Társaság (a Tudományos Akadémia) 1831-ben tagjai sorába választja. Személyében ő volt az Akadémia első mérnök tagja. BESZÉDES JÓZSEF pályájának igazán aktív korszaka az 1820-1840 közötti évekre esik. A magyar reformkor egyik legjellemzőbb műszaki képviselője volt. Ennek megfelelően minden figyelmet a magyarországi vizek szabályozása, a nagyobb folyók csatornázása, víziútjainak kiépítése kötötte le. Nem véletlenül állapította meg róla SZÉCLIENYI ISTVÁN:"BESZÉDES igazi hydraula, nem érdekli más, csak a víz!" Pályafutása csúcspontján - nem minden büszkeség nélkül - így írta alá nevét hivatalos levelein: BESZÉDES JÓZSEF, sárvíz-kapos-körösi igazgató vízmérő. Az 1840-es évek derekától kezdve ismertsége fakulni kezdett, maga is inkább visszavonult népes családja körébe a dunaföldvári házába. Az ország figyelmét ekkor már a Tisza-szabályozás körüli események kötötték le, amelyben a vezérszerepet VÁSÁRHELYT PÁL játszotta. A Tisza ügye is háttérbe szorult azonban, mikor az 1848-as forradalom és szabadságharc viharai sepertek végig az országon. BESZÉDES JÓZSEF a 40-es évek közepétől nem szólalt meg többet a szaklapokban, és 1843-tól néma maradt a Tisza dolgában is. A szabadságharc leverése után az önkényuralom éveiben az addigi társulati mozgalom is megbomlott. A társulatok önkormányzatát felíüggesztették, s a vízszabályozási munkákat császári tisztviselők irányították. 25