Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)
KATALÓGUS 77
43 IRINYI JÁNOS portréja IRINYT JÁNOST a kémia történet a zajmentesen gyúló gyufa feltalálójának és a reformkor legtehetségesebb magyar vegyészének tartja. Ő alapította az első magyar gyufagyárat Pesten 1840-ben, 50-60 munkással félmillió gyufát állított elő naponta. IRINYT nemcsak gyárával tett sokat az ország gazdasági fellendülése érdekében, hanem KossUTH-tal együtt harcolt hazánk iparosításáért. A hazai gyufaipar fejlesztésében végzett munkájáról KOSSUTH LAJOS így ír 1842-ben: "ezen iparág a maga mostani tökélyét IRTNYI úrnak köszönheti". Tevékenyen közreműködött az Országos Iparegyesület létrehozásában is. IRTNYI JÁNOS születési éve és helye bizonytalan, valószínű, hogy 1819-ben a biharmegyei Nagylétán született. Nagyváradon, majd Debrecenben tanult. 19 éves korában a bécsi Politechnikum hallgatója lett, ahol főleg kémiával foglalkozott. MEISSNER professzor egyik sikertelen kísérlete érlelte meg a 19 éves IRINYTBEN a foszforos gyufa gondolatát azt, ha a professzor az ólomdioxidhoz "kén helyett vilanyt (foszfort) vett volna az már régen égne. Ebből áll a találmány" - írta le 1863-as visszaemlékezésében. Találmányát RÓMER ISTVÁN gyújtó-gyárosnak eladta, s a kapott összegből fedezte későbbi berlini egyetemi, majd hohenhelmi gazdasági akadémiai tanulmányait. Első legnagyobb kémiai művét "Über die Theorie der Chemie in allgemeinen und die der Schwefelsaure insbesondere ", 1838-ban, berlini tartózkodása idején jelentette meg, ebben a kémia elméleti kérdéseivel, különösen a savelmélettel foglalkozott. A következő évben, hazaérkezése után a magyar nyelvű kémiai cikkek egész sorát jelentette meg a kémia elméleti és gyakorlati vonatkozásáról (pl. lőgyapot, vegyaránytan). Egyik cikkének elemzésével SZABOLCS ISTVÁN kimutatta, hogy IRINYI a talajtannak is szakavatott kutatója volt, sőt a szikes talajok gipszezéssel való javításával úttörő jelentőségű kísérleteket végzett. 0 alapította meg az első gyufagyárat 1840-ben Pesten, amely azonban csak négy évig működött (vetélytársai és szomszédai hamar tönkretették). Visszaköltözött szüleihez, Vértesre ment gazdálkodni. Tevékenyen részt vett a ScHUSTER-féle "vegytani műnyelv" megreformálásában is. E nyelven írta tankönyvét, amelynek csak az első kötete jelenhetett meg 1847-ben. Az 1848 történelmi napjai magával ragadták IRINYI JÁNOST és öccsét, JÓZSEFET is, a márciusi ifjak vezéregyéniségei közé tartoztak. Öccse IRTNYI JÓZSEF fogalmazta meg a híres 12 pontot. A szabadságharc kitörése után elsők között ragadott fegyvert. Százados, később őrnagy lett, megbízást kapott a nagyváradi lőporgyár vezetésére. A szabadságharc bukása után egy ideig bujdosott, majd a debreceni István gőzmalom számvevője lett. Egy ideig "árvaszolgabíró" volt Biharban, azután gőzmalom igazgatója volt, végül ismét Vértesre, ül. Nagylétára vonult vissza. Ott halt meg 1895ben. A szabadságharc után semmit nem publikált. "Kimondhatatlan kár, hogy a reformkor legtehetségesebb magyar vegyészének élete így elfecsérlődött" - írja SZABADVÁRY FERENC könyvében. OMM I.G. 44 IRINYI JÁNOS: "Über die Theorie der Chemie in allgemeinen und die der Schwefelsaure insbesondere" (A kémia elméletéről általában, különös tekintettel a kénsavra) Berlin, 1838. német nyelvű nyomtatvány Első, legnagyobb kémiai művét 1838-ban, berlini tartózkodása idején jelentette meg, ebben a kémia elméleti kérdéseivel, különösen a savelmélettel foglalkozott. Könyvében a 21 éves magyar mérnökjelölt szembeszállott a modern kémia alapítójának a nagytekintélyű LAVOlSTER-nek egyik tanításával. Bebizonyította, hogy vannak olyan savak is amelyekben nincs is oxigén, másrészt arra mutatott rá, hogy a lúgokban is van oxigén, tehát 101
