Frisnyák Zsuzsa szerk.: Királyi vonatok, udvari utazások (Budapest, 1994)

I. Tanulmányok - Frisnyák Zsuzsa: Étkezés az udvari utazások idején

Frisnyák Zsuzsa Étkezés az udvari utazások idején A személyszállító vonatok kényelmi berendezéseire a múlt század 60-as éveitől kezdtek figyelmet fordítani. A lassú, ezért hosszú ideig tartó udvari utazásoknál érthetően felmerült az igény: étkezni a vonaton. Az étkezőkocsik sokkal hamarabb jelennek meg Európában, mint a konyhakocsik. Amíg nem voltak konyhakocsik az ételeket másutt (szállodákban, esetleg vasúti restikben) főzték meg, a vonaton csak felszolgálták. Tulajdonképpen meglepően későn került sor arra, hogy az udvari vonatokban főzzenek. Az étkezőkocsik megjelenése után még évtizednyi idő telt el addig amíg az első konyhakocsit megépítették. A világon az első csak 1880-ban készült el. Egy vonaton főzni több, a kocsiépítés szempontjából megoldandó feladattal járt. Mire volt szükség? Kellett tűzhely, mosogató, jégszekrény, edénytároló, edények, stb. Lényeges, hogy a konyhakocsi tűzhelye biztonságos legyen. A faszerkezetű vasúti kocsik korában egy-egy esetleges tűz, rendkívüli veszélyt jelentett volna. A múlt századi jégszekrények fából készült, bádoggal burkolt, kétrekeszes ládák voltak. Az alsó rekeszbe helyezték a jégtömböket, felülre az élelmiszert. Erzsébet 1896-os udvari kocsijába olyan jégszekrényt építettek be, melynek élelmiszer rekesze az apró konyhahelyiségből, a jeges része a folyosóról nyílott. A hőszigetelt nehéz jégszekrények helyébe hűtőszekrény kormányzati termeskocsiba - adataink szerint - Magyarországon először 1968-ban került. Erzsébet és Ferenc József hosszabb utazásainál az udvari konyha is velük utazott. A konyhakocsiban egy udvari szakács , egy cukrász, egy pincemester, két kukta és több segéd (közöttük egy tanult hentesmester) dolgozott. A szükséges élelmiszert indulás előtt, még Bécsben felrakták a vonatra. A romlékony árut a jégszekrénybe tették. Többnapos utazás alatt menetközben is vásárolnak élelmiszert. Az uralkodópár rendszeresen a schönbrunni kastélypark forrásvizét itta - ezért elegendő mennyiséget vittek magukkal. Ferenc József időbeosztásán a vasúti utazások alatt sem változtatott. A Hofburgban minden éjjel egy konyhai ügyeletes is volt. Az uralkodó első reggelijét már hajnali 5 órakor felszolgálták. Ferenc József udvari szakácsa, R. Munsch volt. O felügyelte, hogy mindenki megkapja azt, "ami jár neki". Az uralkodói udvartartás kidolgozott egy listát, amelyen mindenki szerepelt, akinek az ellátásáról gondoskodni kellett. A listán meghatározták kinek mennyi és milyen élemiszert kell kapnia reggelire. Hajnali 5 órakor, télen 6-kor, Ketterl udvari komornyik felszolgálta az uralkodó reggelijét, amelyet az udvari cukrász egy spirituszfőzőn készített el ( a konyhai tűzhelyek még nem voltak begyújtva) a császár dolgozószobájában. Fekete kávé, vagy tea, péksütemény, vaj és sonka volt minden reggel. Ha Erzsébet Bécsben volt, akkor a császár vele együtt reggelizett 8-9 óra között. Ferenc József második étkezése 11-12 között zajlott, ekkor dolgozóasztalára tették a menüt. Leves, sült vagy főtt marha, párolt zöldség, egy kis üveg sör, vagy vörösbor volt általában. A főétkezés -este 6-7 között, télen 5 óra körül- az estebéd volt. A családtagok - már amennyiben Bécsben voltak - itt találkoztak rendszerint. A vacsorát a Hofburg Amália szárnyának étkezőtermében szolgálták fel. Ilyen esetekben a vacsora 3-6 fogásból állt. Ha az uralkodó egyedül volt (ami igen gyakran előfordult) akkor a vacsoráját szintén a dolgozószobájában, a szoba közepére erre az alkalomra beállított asztalnál költötte el. Elete utolsó éveiben Ferenc József orvosi javaslatra hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap egy üveg "Moet-Chandon" francia pezsgőt ivott meg. A császár egész életében mértékletesen étkezett, keveset evett és igen gyorsan. Nem ismerte a terített asztal melletti élvezeteket, vagy nem törődött azokkal. Nagyon mértékletesen ivott, állítólag a sört jobban kedvelte a bornál. Az étkezések után rágyújtott kedvelt Virginia szivarjára, idős korában azonban már gyengébb szivarral füstölt. Udvari vasúti utazások alatt a király reggelijét reggel 6 órakor szolgálták fel a vonaton. Vacsorára valami egyszerűt evett a szalonkocsijában. Ha az uralkodó, ill. ha az utazás jellege nem igényelte az étkezőkocsit, a vonatba be sem állították. A BudapestBécs, Budapest-Gödöllő közötti megszokott utazásoknál semmilyen előkészületet nem tettek az ellátásra. Egészen addig, míg egy alkalommal a császárnak kedve támadt egy pohár konyakra. A Bécsből éjszaka Budapestre jövő vonaton a főhadsegéd egy csepp italt sem tudott előteremteni. Ettől kezdve minden útra egy üveg francia konyakot, egy üveg müncheni sört és egy üveg magyar vörösbort vitt magával. Ezt a történetet egy Ferenc József kíséretéhez tartozó személy visszaemlékezésében írta le. A történet igazságtartalmát megerősíti, hogy az Országos Levéltárban megtalálható egy bécsi vasúti resti