Vágvölgyi Ádám: Junkers F-13. A Junkers repülőgépek története 1909-től 1932-ig (Budapest, 1990)
Az F-13 gépek világsikere
üzemanyagfelhasználás csak 55 liter volt. 1920 júniusában Monz egy JL-6 gép fedélzetén öt személlyel és kb. 500 kg poggyásszal 6200 méteres magassági rekordot állított fel. Ezek — a rekordokat felállított — gépek még háborús Mercedes III. és BMW III. motorokkal rendelkeztek. A következő rekord 1920 júliusában született. Egy JL-6 géppel az Omaha—Pinnevalley közötti 1900 kilométer hosszú útvonalat közbenső leszállás nélkül 10 óra 58 perc alatt repülték végig. Az eredmények meggyőzőek voltak. Larsen még abban az évben eladott az USA tengerészeinek két úszótalppal felszerelt és a postaigazgatóságnak nyolc szárazföldi JL-6 gépet. A posta által megvásárolt repülőgépeket a New York—Cleveland és Cleveland—Chicago útvonalakon állították üzembe. A JL-6 típusú repülőgépek az amerikai légiforgalom fejlődésében előrelépést jelentettek. A körülbelül 48 ezer kilométeres postai útvonalhálózaton egy liter üzemanyag felhasználásával 2,17 kilométert tettek meg, szemben a más típusú repülőgépekkel, amelyek ugyanannyi üzemanyag felhasználása mellett csak 1,05 kilométert repültek. Az üzemeltetés költsége 30%-kai, a fenntartás költsége 50%-kai volt kevesebb a Liberty-motorral felszerelt ,,de Havilland" gépekénél, melyeket a posta a hadseregtől vett át. Kanadában. . . A kanadai Imperial Oil Company vállalat 1921 kezdetén két darab JL-6 gépet vásárolt a telepek és az olajmezők közötti légi összeköttetés megteremtése céljából. A repülőgépeket a Junkers—Larsen vállalat 1921 januárjában szállította át a vállalat telephelyére, Edmontonra. A 3700 kilométer hosszú utat közbenső leszállásokkal tették meg. Az úton a repülőgép -(-45 °C és — 45°C közötti hőmérséklet különbségnek volt kitéve, melynek során a jegesedéssel járó repülési nehézségek is jelentkeztek. Ennek ellenére a repülőgépek 30 órás repülés után Edmontonban találkoztak. Az üzleti sikerek hatására Larsen ekkor már az F-13 gépek állandó vevője volt. New Yorkban a Central-parkban három műhelyépületet és egy repülőteret épített fel, s a repülőtéren kiállított egy JL-6 és egy JL-12 típusú repülőgépet. Az utóbbi 400 lóerős Liberty motorral ellátott F-13 gép volt, melynek utastere helyébe gépfegyverállást szereltek be. A Central-parki repülőtéren tartották a bemutató repüléseket és szervezték az utasrepültetéseket Chicago, San Francisco, Mexikó-város és más helységek felé. A közel 160 ezer kilométert repült úton már 8000 utast szállítottak. Időtartam világrekord, lefagyott pilótaujjakkal. . . Az egyik legjelentősebb JL-6 repülés az USA-ban felállított időtartam világrekord volt. Két amerikai pilóta Eddi Stinson és Lloyd Bertaud 1921. december 29-én startolt a Roosevelt-repülőtérről egy JL-6 repülőgéppel és 26 óra, 5 perc és 32 másodpercig voltak levegőben. Rekord repülésük során 4265 kilométert tettek meg. A rekordot 1920 júniusa óta francia repülő, Boussotrout tartotta kétmotoros Farman kétfedelűjével, a „Goliat"-tal, 24 óra, 19 perc és 7 másodperc időtartammal, melyet Ville Sauvage de Dordogne légterében ért el. A rekordrepülés alatt Stinsonnak a bal kezén három, a jobb kezén egy ujja olyan erősen megfagyott, hogy orvosi kezelésre szorult. A repülés alatt ugyanis a kesztyűjét