Vágvölgyi Ádám: Junkers F-13. A Junkers repülőgépek története 1909-től 1932-ig (Budapest, 1990)

A fémből épített utasrepülőgép előfutárai

elő. A háború végéig ebből a típusból nem kevesebb, mint 227 darabot gyártottak. ( 15. ábra, X. o.) Katonai alkalmazásával kapcsolatban a pilóták kihangsúlyozták, hogy a lövések következtében ugyan lyukak és dudorok keletkeztek a fémborításon, de ez soha nem okozott gépveszteséget, vagy szolgálatból történő kiesést. ( 16. ábra, X. o.) A gépnek az a tulajdonsága, hogy az időjárással szemben kevéssé volt érzékeny, lehetővé tette a heteken át szabadban, esőben, hóban és fagyban való állását, csupán a fa légcsavart és a motort kellett védőponyvával lefedni. Az addig használatos, vegyes építésű repülőgépek ilyen tartósabb időjárási behatások után már nem voltak bevethetők. A következő típus, a J-5 egy szabadonhordó egyfedelű könnyű, kis repülőgép, három változatban ueyan, de csak tanulmányterv szinten készült el. (17. ábra, XI. o.) A J-6 típus magasszárnyú, parasol repülőgép lett volna, a gépet azonban csak részben építették meg. (18. ábra, XI. o.) (A Fokker D-VIII típusú, vegyesépítésű gépből, mely a J-6 géphez messzemenően hasonlított, körülbelül 400 darabot gyártottak.) A J-7 típus volt az első egyfedelű alsószárnyú szabadonhordó szárnyszerkezettel kialakított könnyűfém repülőgép. (19. ábra, XII. o.) Sebesség tekintetében a J-7 minden összehasonlításra bevont repülőgépet megelőzött. Fordulékonyságát a híres német vadászrepülő, von Rieht

hofen is kiválónak mondta. Junkers és Fokker. . . Junkersnek jó elméleti elgondolásai voltak, de hiányzott a repülésben és a gépek sorozatgyártásában való tapasztalata. Fordítva volt ez Anthony Fokkernéi, aki egyidejűleg feltaláló, konstruktőr és azon idők egyik legjobb berepülő pilótája volt. A német hadsereg szorgalmazta, hogy a két embert, ezáltal az elméletet és gyakorlatot egy cégbe egyesítse. így hozták létre 1917 októberében a Junkers—Fokker Werke AG közös vállalatot Dessauban. Az együttműködés ideje alatt Fokkernek szabad keze volt schwerini gyárában. Junkers és Fokker azonban egymás iránt idegenek maradtak. Fokker érdeklődése Junkerssel való együttműködésre nagyon gyorsan megszűnt és kapcsolatuk nem sokkal később megszakadt. A J-7 típus javított kiadása érdekében végzett fejlesztőmunka eredménye lett a J-9 repülőgép. (20. ábra, XII. o.) 1918-ban a hadsereg idegenkedése a tiszta fém repülőgépekkel szemben megszűnt és a Junkers—Fokker AG megkapta ebből a típusból az első 20 gépre a megrendelést. Ezt követően még további, összesen 40 darab J-9-est építettek. Ebből a típusból fejlesztették ki a J-8 gépet, mely a J-9-nek kétszemélyes változata volt. (21. ábra, XIII. o.) Egy kísérleti példányt készítettek belőle. A második J-8 gép mint katonai felderítőgép már J-10 típusjelzéssel került sorozatgyártásra. (22. ábra, XIII. o.) A háború alatt 6 darabot gyártottak belőle, majd később még további 37 példányt. A kétüléses J-10 repülőgépeket több változatban építették meg, melyek az eltérő méretekben és a beépített motorfajtákban különböztek egymástól. Civil világ kezdődik. . . A háború végén a német repülőgépgyárak több-kevesebb kész és félkész katonai repülőgéppel rendelkeztek, melyeket lényegtelen átalakításokkal vagy csupán csak a katonai jelzések átfestésével állítottak utas- és postaforgalomba. Az első német légiforgalmi vállalat a Deutsche Luft Reederei eleinte főleg csak postarepüléseket végzett, mivel a mai értelemben vett forgalmi repülőgépek még nem voltak. A Deut-