Dr. Czére Béla - Dr. Vaszkó Ákos szerk.: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon (Budapest, 1985)

5. VILLAMOS MOTORKOCSIK (Lovász István)

5. VILLAMOS MOTORKOCSIK A villamos energiának vasúti vontatási célra való felhasználását, s ennek történeti kifejlődését a 3. Villamos mozdonyok fejezet bevezetőjében ismertettük. A villamos motorkocsik fejlődése a mozdonyokétól nem választható el élesen, minthogy a vasúti vontató járműveknek ez a kétféle alaptípusa mind a villamosított vasutakon, mind pedig a már eleve villamos üzeműre kiépített vasútvonalakon az esetek túlnvomó többségében együtt jelent meg. Az eddigi fejlődés nyomon követéséből mégis azt a tapasztalatot lehet leszűrni, hogy a városi közúti vasutaknál a motorkocsi volt a csaknem kizárólagosan használt vontatójármű, megjegyezve, hogy ugyanakkor Magyarországon alig volt olyan normál nyomtávolságú közúti vasút, amelynek ne lettek volna villamos mozdonyai is. A pozsonyi villamosvasút 1895-ben történt üzembe helyezését követően 1896-ban üzembe helyezték a BudapestÚjpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Rt. (1435 mm) első vonalát; a Miskolci Villamos Vasutat (1435 mm) és a Szabadka-Palicsi Villamos Vasutat (1000 mm) 1897-ben; a Budapest-Szentlőrinczi helyiérdekű vasutat (1435 mm) 1900-ban; a Miskolc-Diósgyőri Vasutat (1435 mm) 1906ban; a Tátravasutat (1000 mm) 1908-ban; a zágrábi villamosvasutat (1000 mm) és a nyíregyházai villamosvasutat (760 mm) 1910-ben; az Újvidéki Villamos Vasutat (1435 mm) 1911-ben; a Pécsi Villamos Közúti Vasutat (1435 mm) 1913- ban; a Pozsony-országhatárszéli hév-et (1435 mm) 1914- ben. A legelső közúti villamoskocsik szerkezeti felépítése leginkább a lóvasúti járművekhez állt közel. A helyiérdekű vasutaknál a mozdonyok száma a motorkocsikhoz képest általában viszonylag nagyobb, mint a közúti vasutaknál. A Vác—Budapest —Gödöllői hév-nél a kétféle vontatójármű fajta között határozott munkamegosztás volt: a vonalcsoport személyforgalmának lebonyolítására motorkocsik, a teherforgalom céljára pedig villamos mozdonyok^ szolgáltak. A Budapesti Helyi Érdekű Vasutaknál (BHÉV), valamint a Budapest-Szentlőrinczi hév-nél a vontatójármű-park nagyobb hányadát ugyancsak a villamos motorkocsik képezték, de ezeknél a vasutaknál a villamos mozdonyokat is felhasználták — menetrendszerűen — a személyszállító vonatok továbbítására. Ezt a gyakorlatot a BHÉV-nél az is indokolta, hogy a villamosítást megelőző gőzüzem idejéből nagyszámú, még használható — közöttük néhány egészen új beszerzésű — személyszállító kocsi is közlekedett. Ezeknek világítását és fűtését a felsővezetékes üzem követelményeinek megfelelően átalakították, s így még több évtizeden át jó szolgálatot tettek a forgalom lebonyolításában. A 3. fejezetben említett Valtellina vasútra is egyszerre kerültek forgalomba villamos motorkocsik és mozdonyok is, amelyek között ugyanolyan elhatárolt munkamegosztás volt, mint a veresegyházi vasútnál. A villamos üzemű járművek járműszerkezeti konstrukciójukat tekintve — rendeltetésük szerint — jelentékenyen eltérnek egymástól és többnyire, vagy gyakran a vasút többi saját járműveihez állnak közel. Mind a fővasúti, mind pedig a helyiérdekű, valamint a közúti vasúti motorkocsiknál is gyakran előfordult, hogy a motorkocsikat és a pótkocsikat azonos méretű, azonos külső megjelenési formájú kocsiszekrényekkel alakították ki.