Dr. Czére Béla - Dr. Vaszkó Ákos szerk.: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon (Budapest, 1985)

4. GŐZ- ÉS BELSŐÉGÉSŰ MOTORKOCSIK (Villányi György)

műszerkezet fejlesztését egységes koncepció alapján, a legcélszerűbben oldotta meg, ugyanakkor segítséget nyújtott a motorkocsi-üzem megszervezésében és mintaszerű garanciális szolgáltatásokat teljesített. Ettől az időponttól kezdve a MÁV és a magyarországi magánvasutak motorkocsijaikat szinte kizárólag a Ganz gyártól szerezték be. A Ganz motorkocsik sikerét fokozta az a tény, hogy az 1920-as évek végére megindult a GanzJendrassik vasúti jármű dízelmotorok sorozatgyártása. 1932 után valamennyi motorkocsi dízelmotorral készült. 1934-ben fejlesztette ki a Ganz gyár az Árpád típusú forgóvázas gyorsmotorkocsit, amely megalapozta a gyár világhírnevét a motorkocsigyártás területen. A Ganz gyár a mai napig mintegy két és félezer motorkocsit gyártott a világ számos vasútja részére. Jelentősebb további fejlesztési lépés volt az 1930-as évek végén az elektropneumatikus távvezérléssel ellátott többrészü motorvonatok gyártásának megindítása, az 1940-es években a nagy teljesítményű V elrendezésű motorok kifejlesztése, majd az 1950-es években a turbófeltöltős motorok gyártásának bevezetése. A két világháború között megtörtént a mellékvonalak motorosítása könnyű motorkocsikkal, a második világháborút követő időszakban pedig a MÁV városközi motorvonatokat és vontató motorkocsikat szerzett be. Erre az időszakra esett a Hydroganz-rendszerű hidromechanikus erőátviteli rendszer kifejlesztése is. Az 1970-es években időszerű lett a korszerűtlenné vált, fél évszázados mellékvonali motorkocsipark felújítása. Ezért a MÁV a Ganz-MÁVAG-tól hatrészű könnyű motorvonatokat, importból pedig kéttengelyű motorkocsikat és mellékkocsikat szerzett be. Ezeken a járműveken már széles körben alkalmazták a korszerű vasúti járműgyártó technológia legújabb eredményeit: a könnyű szerkezeteket, a műanyagokat, az elektronikát.