Dr. Czére Béla - Dr. Vaszkó Ákos szerk.: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon (Budapest, 1985)

4. GŐZ- ÉS BELSŐÉGÉSŰ MOTORKOCSIK (Villányi György)

műszerkezet fejlesztését egységes koncepció alapján, a leg­célszerűbben oldotta meg, ugyanakkor segítséget nyújtott a motorkocsi-üzem megszervezésében és mintaszerű garanciális szolgáltatásokat teljesített. Ettől az időponttól kezdve a MÁV és a magyarországi magánvasutak motorkocsijaikat szinte kizárólag a Ganz gyártól szerezték be. A Ganz motorkocsik sikerét fokozta az a tény, hogy az 1920-as évek végére megindult a Ganz­Jendrassik vasúti jármű dízelmotorok sorozatgyártása. 1932 után valamennyi motorkocsi dízelmotorral ké­szült. 1934-ben fejlesztette ki a Ganz gyár az Árpád típusú forgóvázas gyorsmotorkocsit, amely megalapozta a gyár világ­hírnevét a motorkocsigyártás területen. A Ganz gyár a mai napig mintegy két és félezer motorkocsit gyártott a világ számos vasútja részére. Jelentősebb további fejlesztési lépés volt az 1930-as évek végén az elektropneumatikus távvezér­léssel ellátott többrészü motorvonatok gyártásának megindí­tása, az 1940-es években a nagy teljesítményű V elrendezésű motorok kifejlesztése, majd az 1950-es években a turbófeltöl­tős motorok gyártásának bevezetése. A két világháború között megtörtént a mellékvonalak motorosítása könnyű motorkocsikkal, a második világhábo­rút követő időszakban pedig a MÁV városközi motorvona­tokat és vontató motorkocsikat szerzett be. Erre az időszakra esett a Hydroganz-rendszerű hidromechanikus erőátviteli rendszer kifejlesztése is. Az 1970-es években időszerű lett a korszerűtlenné vált, fél évszázados mellékvonali motorkocsipark felújítása. Ezért a MÁV a Ganz-MÁVAG-tól hatrészű könnyű motorvona­tokat, importból pedig kéttengelyű motorkocsikat és mel­lékkocsikat szerzett be. Ezeken a járműveken már széles körben alkalmazták a korszerű vasúti járműgyártó techno­lógia legújabb eredményeit: a könnyű szerkezeteket, a mű­anyagokat, az elektronikát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom