Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

X. RÉSZ. Értékeink. Életrajzok

- ' DU BEREKESZTŐ. I ost, hogy a mű végére értünk kötelességet vélünk teljesíteni, amikor bemutatjuk a nyomdát és a könyvkötészetet, ahol a hat és fél esztendei kutatómunka testet öltött. Ebben a szerény műben több, mint kétmillió betű sorakozott egymásmellé. Mit jelent ez? Azt, hogy ha másodpercenként egy Miklós Imre betűt veszünk: több mint 2 millió perc, vagyis 560 munka óra, illetve három teljes hónap kellett csak a szedéshez. Ha a korrektúrát is hozzá számítjuk, akkor újabb egy hónapot vehetünk vagyis négy hónapot vett igénybe csupán a szedés. Hol vannak még a táblázatok és a néhány száz klisé beállítása és egyengetés? És ezután következett a nyomás, hajtogatás, fűzés és kötés. Mindezt a váci ferences Kapisztrán nyomda végezte nagy lelkiismerettel és áldozatkészséggel. E nélkül a határtalan szorgalom, megértés és szeretet nélkül, soha napvilágot nem látott volna a magyar vasutasságnak százév óta egyetlen történeti műve. Mert meg kell vallani a nagy titkot: sem a magas kormány, sem a Máv. igentisztelt igazgatósága egyetlen fillért sem adott ehhez a 21.000 pengős vállalkozáshoz. Nem beszélve arról, hogy már a hat és félévi kutatás is legkevesebb 5000 pengőt emésztett föl és ez idő alatt csak költeni, de egyetlen fillért — az állandó kutató munka lekötöttsége miatt, — keresni nem lehetett. Ezt a szerény művet egy szegény, időelőtti nyugdíjas tisztviselő hosszú évek kutató munkájával nyugdíjgarasaiból írta meg, egy szegény özvegyasszony adta a papírra a pénzt és a koldus barátok mélységes hite, hazaszeretete, királyhűsége és végtelen szorgalma tette lehetővé, hogy az örök feledésbe eltűnt vasutas történelem a magyar nemzeti tudomány asztalára kerülhetett. Ff. Peremi Poncián. A hála és elismerés első szava Perényi Poncián tisztelendő úrnak szól, ki egykor Debrecenben vasutas kollegánk volt. A jóság és megértés, szorgalom, törhetetlen hit és a magyar akarás, bámulatraindító módon nyilvánult meg benne az első perctől az utolsóig. 795