Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME. azonnal akcióba lép és a külön szövetségek felé rendelt vasutas szövetségek központi vezetősége, melyben minden egyes szövetség egyenlően van képviselve és amely azonnal befejezi működését, mihelyt megszűnt az ok, illetve eléretett a cél, amiért munkálkodásra összeült». Ez a szindikátus volt az első, amely bejelentette csatlakozását a i/Vemzeti Tanácshoz és saját bevallásuk szerint a forradalom sikerét biztosítani igyekeztek. Elmentek Garami Ernő forradalmi kereskedelmi miniszterhez, aki kijelentette, hogy «a vasutasok sztrájk jogát feltétlenül biztosítja». A szociáldemokratákhoz is elmentek, akik a párt keretén belül vasutas önállóságát biztosították a szindikátusnak arranézve, hogy amikor külön sztrájkolni akarnak, szabad nekik a párt megkérdezése nélkül, viszont, ha a párt sztrájkol, nekik nem kell sztrájkolni. A Vasúti Szindikátus azzal kezdte meg működését, hogy Tolnay Kornél elnököt terrorizálni kezdte. S megtagadta a bemutatott táviratuk leadását, — a Nemzeti Tanácstól nyert karhatalommal — lefoglalták az' igazgatóság központi távirdáját és a telefonokat. Az elnök szobája előtt követelődzve handa-bandáztak. A tanácsteremben elhelyezkedtek. Itt «működtek» november 7-ig. Azután jelentést tettek az Elnöknek arról, hogy megszüntetik a működésüket és elmennek. El is mentek, de csak három házzal odább, Andrássy-út 81. számú ház I. emeletére, ahol az Irodakezelők Körének helyiségében tovább egy álló évig «működlek». Ugyianis Kerekes Mihály és dr. Komlósi Gyula összegyűjtöttek másfélmillió koronát és ebből a megszállott területről kiutasított és ideözönlött vasutasokat segélyezték. Forrai Zsigmond volt a pénztáros, Kerekes, Andrássi és Szilágyi voltak az ellenőrök. Addig működtek, míg Hegyeshalmy Lajos magyar köztársasági kereskedelmi miniszter 77.769/1919/12. sz. alatt fel nem oszlatta őket és a vizsgálat lefolytatásával, illetve a felszámolás foganatosításával a Vasúti és Hajózási főfelügyelőséget meg nem bízta 1919. nov. 6-án. „Osztályharc alapján" szervezik a vasutasokat. A Vasutas Szindikátus fenti térfoglalásával egyidejűleg a szociáldemokrata vasúti munkásság pedig betört a volt munkapárti helyiségbe (VII., Károly-körút 3.) és ott letelepedtek. Hevesi József szociáldemokrata alvezér birtokba vette a helyiségeket. A Vasutas Szindikátus már nem tudott ura lenni a helyzetnek. Dr. Landler Jenő budapesti ügyvéd és Pósz Jenő, a «Magyar Vasutas» szerkesztője nem látták ezt a szindikátust elég vörösnek és különben is meggyőződtek arról, hogy itt csupa tapasztalatlan ifjú tábornok lábatlankodik, de bátor katona alig van, erre félkézzel' átemelték a hatalmat a munkásság kezébe és adózókká tették a vasutasokat a maguk hatalmának biztosítására. Könnyen tették, mert a vasútasság megunta a deputációkat és a nyomort. Epébe mártott tollal szántotta a sorokat Birki Mihály főkalauz a «Vonatkísérő» hasábjain: «Szervezkedés láza önli el ma a vasutas lelkeket. Osztályharc alapfán szervezkedünk. A tanácskozóasztalnál ők is osztályuk érdekeit azzal védték meg, ha munkánk jobb dotációját követeltük, hogy nem bírja el a vasút jövedelme. Mindenhatónalt és megdönthetetlennek hitt hatalmuk naivitásában ugyanis azt hitték, hogy mi nem tudjuk, hogy mi néni látjuk, hogy a vasút az uralkodó osztálynak érdekei szerint igazíttatili 512