Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)
I. RÉSZ. A vasutasság megjelenése előtti idők ismertetése
A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNF.LM E azon tulajdonokkal, miszerint egy vasútépítő személyzetet és mechanizmust összeállítani képesek? És vájjon ugyanazon egyéniségek nem állanának-e a mi rendeltetésünkre is, melyeket ez igen értelmes ás jószámító financierek alkalmazandának? Reményiem nem fogod hitelünk hiányát ellenvetéskint elémbe gördíteni, ha azonban azt más tenné, úgy arra is kénytelen volnék a jövő számban megfelelni. Most elválok Tőled és azon felhívással rekesztem levelemet: agitáljunk az országos költségem építés elve mellett, bogy most ugyan a már alakult társaságra nézve történjék, kivétel, de egyébkint a magyar adja már egyszer férfiasság komoly őszinte erős akarat, 's magasabb felfogás, csalhatatlan jelét és legyen a maga tulajdon gazdája. gróf Dessewffy Emil. * Édekes Széchenyinek a magyar vasútügyben tett minden nyilatkozata és írása. Ezekből mutatunk be egy különösen érdekes levelet, mely Kossuth fiume-vukovári vasútjára vonatkozik. i848. szeptember 18-án Tassner Antalhoz írt magánlevelében ezt írta: «... wenn einer was in partibus tluin wollte, oder was nicht aus meinem Gehirn floss, so setzte ich den Extingnischer drauf». (Ha valaki olyas valamit akart megcsinálni, amit nem én gondoltam ki, azt mindenképen megakadályoztam). Ugyancsak levélben, mintegy befelénézve ezt írta: « Und ich, der ich alles conzentrirte für Casino, Weltrennen etc. und alles hinderte was andere wollten, wie Z. B. die Bahn nach Fiume, die das vernünftigste war, was man je gedacht». (És én, aki mindent összpontosítottam a Kaszinó és lóversenyekért, és mindent megakadályoztam, amit mások akartak, mint például a fiumei vasútat, ami pedig a legokosabb volt, amit emberi agy valaha kigondolt).*) Kovács Lajos államtitkár előtt pedig a következő érdekes kijelentést tette"'*) Széchenyi: «Kevesen értenek, különcnek, szeszélyesnek, tán hóbortosnak tartanak. Gondolkozni, kutatni, ritka ember szeret, a merészebb, néha szemtelenebb adja a hangot, a többi rá esküszik. Így lesz az emberből gőgös arisztokrata, kiilönc angloman, a lelkesedés ostora, az utilizáció embere, szivtelen, számító, s tudja Isten mi.» *) Üjhely Géza: «A vasulügy története» 1910. 77. 1. •*) Ugyanott 93. 1. 80
