Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

VII. RÉSZ. Magyarország vasúti műhelyei. Egyenruházat. Szabad utazás

AZ ÖTVENES ÉVEK MŰHELYEI Szolnoki műhely. Magyarország második gőzüzemű vasútja a pest-szolnoki volt, mely 1847. szeptember i-én nyilt meg István nádor és József főherceg jelenlétében. A vonalat «István» és «Haza» nevű «mozgonyokkal» nyitották meg. Ügy ezeket a mozdonyokat, mint a pest-váci vonal mozdonyait, a pesti műhelyben gondozták. — A szabadságharc elbukása után, tudvalevőleg a középponti vasúttársaság i849- december 7-iki közgyűlési határozatával eladta a vonalait az osztrák kormánynak. Az abszolutizmus idején tovább fejlesztették a vasutak kiépítését. A beállott pénzügyi krízis azonban arra kényszerítette az osztrák kormányt, hogy i855. január i-én eladja egy magántársaságnak az átvett és időközben megépített vasútvonalait. A megnövekedett forgalom a pesti műhely teljesítő képességét meghaladta és így 1856—58 években megépítették a harmadik magyar műhelyt a szolnokit.*) Az úgynevezett szolnoki Ó-pályaudvar helyén állott a felvételi épület teher raktár és fűtőház. E mellé építették egy emeletes épületet, mely a jelenlegi műhely alapját képezte. Ezt azonban már az új tulajdonos fejezte be. Tudvalevő ugyanis, hogy a Magyar központi vasút volt czegléd-szolnoki vonalát 1857-ben megvásárolta a tiszavidéki vasúttársulat és 1858. január 19-én üzembe is vette.**) Az új tulajdonos első teendője volt, hogy Szolnokon a tervbe vett nagy vasúti hálózata részére megfelelő műhelyt is teremtsen, illetve befejezze a műhely építését. Azonban térjünk vissza a mi első emeletes műhelyünkhöz. A Pest és Szolnok között közlekedő hat darab lokomotív és a néhány vonathoz szükséges kocsik még teljesen újak voltak, és így csak alárendeltebb természetű tatarozást igényeltek. Így azután néhány kovács, esztergályos cs egy asztalos volt az első időben alkalmazásban. összesen két kovácstűzhellyel és az első emeleten két darab lendítőkerékkel hajtott eszterga-géppel indult meg ezen műhely üzeme. (A fölsorolt gépek még mai napig is megvannak, bizonyság egyszersmind a mellett, hogy nem a középponti vasút rendeléséből valók.)***) Íme ezek voltak az első segítő eszközök, melyek az új vasút gördülő anyagának gondozását célozták. A tiszavidéki vasút keletkezésének első idejében azonban már egészen máskép alakult minden. A vasút nagyobbszabású tervezete a szükségessé vált nagyobbszámú járóművek beszerzése eíódázhatatlanná tette a nagyobb terjedelmű tatarozó műhely létesítését is. Erre a célra az új tulajdonos is Szolnokot szemelte ki, melyet részben a fővároshoz való közelsége, részben pedig azon körülmény tette ajánlatossá, hogy a műhely munkásainak megélhetési viszonyai e magyar városban nemcsak kedvezők, de kecsegtetők is voltak. E mellett Szolnoknak még az az előnye is megvolt, hogy bizonyos irányban kellő számú mesteremberrel a műhelyt bármikor és könnyűszerrel elláthatta. Ezeken kívül a tiszai hajózás már is egy kiváló forgalmi gócponttá emelte Szolnokot, hol a műhely igényelte anyagok jutányosán beszerezhetők voltak. *) Tehát az a tévhit, hogy szolnoki volt az első hazai műhely, ezzel megdől. **) L. a 274. oldalon és a Vasúti Okmánytár 1. köt. ***) Rechnungsabschlüsse der ZentraleiBenbalin 1845. 693