Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

V. RÉSZ. A vasuti tisztképzés

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME. magát továbbra is képviseltesse, kik a kormánybiztossal együtt a kiállítandó bizonyítványokat jövőben is aláirandják. Adott Ígéretemhez képest rendelkezésre bocsátom továbbá a t. akadémiának az államtulajdon jogának fenntartása mellett a további intézkedésig a vasúti szaktanfolyam leltárát s fölkérem Nagyságodat, hogy a szabályszerű átadás és átvétel eszközlése végett az e részben kellően utasított miniszteri biztossal érintkezésbe lépni szíveskedjék. Ami pedig a tanfolyam tanárai, névszerint Lintner Imre és Kellenfy Károly által szerkesztett tankönyveket illeti Lintner Imre kézikönyvének kinyomtatási költségét kész vagyok azon esetre utalványozni, ha e kinyomtatás még olyan időben eszközölhető, melyben a f. évi adomány terhére utalványozni lehetséges, — tehát ugy a kinyomtatandó példányok számára, mint a költségekre nézve szives előterjesztését elvárom. Óhajtanám azonban, hogy ezen szakközegem jelentése szerint sok ügyességgel kidolgozott, de a vasúti szakma általános része tekintetében túlságosan terjedelmes munkálat, a tanfolyam hallgatóinak átlagos előképzettségéhez alkalmazva, lehetőleg rövidebbre vonassék. Kellemfy Károlynak a forgalmi szolgálatról szerkesztett kézikönyve ellenben a régi forgalmi utasítások alapján elismerést érdemlő szorgalommal van ugyan kidolgozva, eltekintve azonban attól, hogy időközben ezen utasítások is megváltoztak, e munkálat, mint utasítási gyűjtemény nem bír a hivatali elődöm által kinyomatandónak jelzett tankönyv jellegével, s így annak nyomtatási költségét sajnálatomra el nem vállalhatom. Végül felhívom Nagyságodat, hogy f. évi november hó 5-ről 9926. sz. a kelt rendeletemnek a lehető rövid idő alatt annyival is inkább megfelelni szíveskedjék, minthogy a f. évi költségvetés terhére még csak rövid ideig történhetik utalványozás. Fogadja stb.*) Budapest 875 7/12. PÉCHY. Ez a vasúti tanfolyam, az akkori szervezettel, már nem igen felelt meg a kívánalmaknak. A kormány a támogatást tőle meg is vonta. A lelkes tanári kar, — élükön Weisz Bernát Ferenc igazgató elnökkel, — amint ezt később a hiteles iratokból látni fogjuk, még támogatás nélkül is, — mindenáron fenn akarták tartani. Át voltak hatva attól a magasztos gondolattól, hogy a vasúti szakoktatás megérdemli a kormány támogatását, de nemcsak a kormány támogatásáért, hanem tudományszeretetből és a vasúti szakoktatás nívójának emelése céljából is nagy szükség van egy ilyen tanfolyamra. Sok ellenzője volt ennek a tanfolyamnak*) és így nem csodálható, hogy részvétlenség miatt 1885. évben önmagától megszűnt. A megszűnés előtt az utolsó tanári kar a következő volt: Általános rész, előadó tanár: Schwanda Károly. Forgalmi rész, előadó tanár: Häuser Miksa, Kereskedelmi rész, előadó tanár: Mück Károly. Távirdai rész, előadó tanár: Szüts Emil. *) köztük fáradi Vörös László köm.- és közi. min. fogalmazó, a vasutügvek előadója is, ki György Endre orsz. képviselővel közösen szerkesztett Vasúti és közlekedési közlöny"-ben meg is támadta a vasúti szaktanfolyamot, mondván: „az eredményből csak annyit láttunk a vizsgán, amennyit a tanárok kérdeztek". *) M. Kir. Orsz. Levéltár m. k. közm. és közi. m. 17337/1875. sz. 582