Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME. HERRMANN MIKSA gépészmérnök, műegyetemi tanár és rektor szül. Selmecbányán 1868. okt. 30. A műegyetemet Bécsben végezte, ahol Kich neves technológus mellett asszisztens volt. Gépszerkesztői működését a bécsi Schulz és Goebel cégnél kezdte, azután hosszabb ideig a resicai vasgyár gépszerakesztője volt. 1899-ben rendkívüli, majd rendes tanári minőségben a Selmecbányái bányászati és erdészeti főiskolához került, melynek két éven át rektora volt. 1911-ben a József műegyetemen a gépelemek és emelőgépek nyilvános rendes tanára lett. A kissármási földgázforrás megnyitása után a kormány megbízásából az északamerikai Egyesült Államokban tanulmányozta a földgáz kérdését és tanulmányának egy részét egy értekezésben adta közre, melyet a magyar mérnök egylet a Hollán-díjjal tüntetett ki. Résztvett a hamburgi földgázmű tervezésében is. Irodalmi működése a gépszerkesztésre vonatkozó számos kérdésre terjed ki, főleg a bányászat és a vasgyártás körében. — 1926. október 15-én nevezték ki kereskedelemügyi miniszterré. Tagja volt mindkét nemzetgyűlésnek (1920—26), hova a sajószentpéteri kerület küldte be először keresztény egyesülés, utóbb az egységes párt programmjávai. Több fontos közgazdasági vonatkozású törvényjavaslatnak, ezek között a mérnöki rendtartásnak, továbbá a kereskedelmi tárca költségvetésének előadója volt. De nemcsak politikai és közgazdasági, hanem tudományos és kultúrális téren, valamint a magyar mérnöktársadalomnak hazánk közgazdasági életében való érvényesülés érdekében is nagyszabású tevékenységet fejtett ki. így a kir. József műegyetem gépészmérnöki szakosztályának az 1918—1920 tanévben dékánja volt. 1923-ban a magyar Mérnök és Építész Egylet elnöke, 1924. pedig Zielinski Szilárd halála után a Budapesti Mérnöki Kamara elnöke volt volt 1926 okt. 12-ig, amikor kereskedelemügyi miniszterré nevezték ki. Tagja volt az országos közlekedési Bizottságnak és a középítési tanácsnak is. A magyar Mérnök és Építész Egylet 1923-ban tiszteletbeli tagjává választotta. 1926 dec. orsz. gy. választáson két mandátumot is kapott (Sopron, Sajószentpéter), önállóan megjelent munkái: Szénellátásunk problémái (1923.), Gépelemek. Bevezetés a gépek szerkezettanába (a magyar Mérnök és Építész Egylet aranyérmével kitüntetett mű (1924). 1929 augusztus 31-én kivált a Bethlen kormányból és visszatért a műegyetemi katedrájához. Azóta rektorrá is választották. *) V. ö. Révai Nagy Lexikon. 542