Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A MAGYAR VASú i'ASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME zsugorodott beszerzési segéllyé, mely nőtlen 5o o/

0, nős, vagy nőtlen háztartást vezetők 60 o/

0, aki pedig még ezenfelül két családtag eltartásáról is gondoskodott, 70 o/

0-át kapta az 1917. augusztus i-én élvezett fizetésének. Ugyanekkor a családi pótlék felemelését is megszavazta a Ház. A vasutasok lapjai nem győzték eléggé dicsérni gróf Serényi minisztert. De... mert a nyugdíjba semmiféle beszerzési segély be nem számítható, a fizetésrendezésről a vasutasság nem akart lemondani. Az elkeseredés majdnem kirohant, amikor a Vasúti és Hajózási Club olyképpen magyarázta a Máv. nyugdíjasok 3o o/

0-os háttérbe szorítását az állami nyugdíjasok beszerzési segélyével szemben, hogy miután az állami nyugdíjasok lakbér-' nyugdíja nagyobb, így, tehát azoknak ez alapon több beszerzési segély jár! A ts zemélyzet a megélhetés lejtőjén haladt lefelé. 60—70 órás szolgálatra kenyér alig jutott. Sápadt gyermek, koravén hitves, korgó gyomor, szomorú hangtalanság, mint sötét átok tért be a vasutashajlékokba. A «Vasutas Szövetség» haldokolt. A szociáldemokrata «Magyar Vasutas» az elégedetlenségben rejlő emberi indulatokat láncra fűzve vitte a maga táborába. A Vasutas Szövetség egyik-másik tagja is már a szociáldemokrata párthoz ment át. Gróf Serényi örökébe most Szterényi József lépett. Azonnal fogadta a vonatkísérők elnökét, Birki Mihályt, majd külön a mozdonyvezetőket is, Császár Gyula elnök és dr. Komlósi Gyula titkár vezetése alatt. Meghitt, barátságos volt mindkét kihallgatás. Dr. Landler Jenő és Pósz Jenő a szociáldemokrata körbe toborozta á vasutasságból, akit csak tudott. «.Magyar Vasutas» címen lapot indítottak. Főleg az utazó (vonatkísérő és mozdonykísérő) személyzettel akarták a politikai sztrájkot előidézni. Harc a megélhetésért. Küzdelem a szélsőségek ellen. Vasutasgyűlés Szabadkán, 1918. március 3-án. Ezen a gyűlésen mondotta el Miklós Imre a Szentkoronás Vasutas Szövetség kerületi főtitkára azt az emlékezetes beszédét, amit a Vasutasok igazsága című művében megírt. De a felsőbbség nem látta oly sötétnek a helyzetet. Pedig a forradalom szele már útban volt. A Vasutas Szövetség, sajnos, már nem colt ura a helyzetnek. A szociálisták ekkor már kivetették a hálójukat a vasutasokra. Hiába jelent meg a 44-600/1918. A. I. rendelet, mely a kereskedelmi miniszter 10.309/1918. III. sz. rendeletét tolmácsolta, hogy politikai agitációkban résztvenni tilos. .A Szövetség már elpuhult. A szociáldemokraták körébe húzódott egy-két vasutas, már a főnökök és vezetők intimitásait fegyelemlazitásra használta fel. Az ingerült vezetők aztán megfeledkezve mindenről, oly modorban tárgyaltak az emberekkel, idős családapákkal, hogy az emberi méltóságot porig alázták. Meg is jelent 1918. évi 11. sz. Hivatalos Lapban a 39.777/1918. A. szrendelet a bánásmód és fegyelemről. 500