Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

ŐFELSÉGE A VASUTASOKÉRT IV. Károly király a vasutasok fizetését 1917. év tavaszán törvénnyel akarja felemeltetni. rr felsége IV. Károly király 1917. április hó 28-án kelt legfelsőbb kéziratával utasította gróf Tisza István miniszterelnököt, hogy a vasutasok fizetésrendezése ügyében készítendő törvényjavaslatát mielőbb szentesítés végett terjessze elé.*) Ha e királyi utasításnak eleget tettek volna; a vasúti szindikátus és a vele kapcsolatos bajok, főként a forrada'om „sikere" nem zúdult volna reánk. Ámde Tisza kormánya a választójogban 6 hét mulva megbukott. A Vasutas Szövetség tehát elment Serényi gróf miniszterhez és az összvasutasság nevében beszélt. Majd 1917. december 10-én a régi képviselőházban, Birki Mihály elnöklésével, a vonatkísérők országos gyűlést tartottak, ahol szidták a Vasutas Szövetséget, mint fogadatlan prókátort, aki a vonatkísérők nevében nem jogosult beszélni. Kerekes Mihály kp. u. főkalauz a miskolci vezénylőtisztet támadta, mert egy kalauzt kiutasított a szobájából. Csók Károlv vizsgáló főkalauz (Bpest), Poller Ferenc kalauz (Igló), Ligeti Jakab főkalauz (keleti p. u.), Sörös Gusztáv kalauz (Érsekújvár) izgalmas felszólalás után aznap 1 órakor elmenlek gróf Serényi miniszterhez. Megéljenezték a minisztert és nagy memorandumot adtak át neki. Serényi gróf mindent megigért és a külön kategóriánként való szervezkedést ajánlotta és helyeselte. Több se kellett. 1917. december 13-ra Veréb Mihály összetoborozta a «Vasuli Szolgák Országos Egyesületét». Százas előkészítőbizottság nevében a felhívást Velencei Simon jegyző és Vereb Mihály elnök írta alá. Azután Birki Mihály és Pöndör fökalauzok a «Magyar Vasutas» ellen fordultak. Szociáldemokraták — úgymond — a legalávalóbb eszközökkel dolgoznak a vasutasok körében. Jól jegyezzük meg, az 1918. január 20-i «Vonatkísérő» lapban ezt írta: «A mi politikánk csak vasúti politika lehet, melynek elvitázhatatlan alapelve a feltétlen államhűség és hazaszeretet». Majd ezt írja: «Mikor a szociális belátásnak ily visszamenő konzekvenciáját látjuk érvényesülni, semmi okunk sincs az elégedetlenségre, különösen a történtek és a jelenben történők után, amidőn látjuk, hogy a személyzet igazi képviselői által előadott kívánságokat csaknem az egész vonalon teljesítik». Majd figyeljük- meg 10 hónap mulva elkövetkező időkben az őszirózsás forradalom mámorától teljesen megrészegült «Vonatkísérő» lap vezércikkét is. Gróf Serényi Béla a sajtóban nyilatkozott az államvasuti alkalmazottak illetményéinek mikénti rendezéséről. 1. Fel akarta emelni a díjszabások díj lételeit. 2. Rendezni alcarta az alkalmazottak adósságait. 3. Az államvasutak alkalmazottait a vasút jövedelméből kívánta részesíteni. Az agyonhajszolt, kifáradt személyzet, reménye felcsillámlott. De megint össze-*) 1917. junius 20-án kelt Emlékirat eredeti szövegéből, melyet a „Magyar szent korona országainak Vasutas Szövetsége" nyújtott át az újonnan kinevezett Serényi Béla gróf kereskedelmi miniszternek. 32* 499