Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A MAGYAR VASú i'ASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME A Felség elismerése. ein. sz. Ö császári és apostoli királyi Felsége a császári és királyi hadügyminiszterhez a „Budapesti Közlöny" folyó évi január hó 16-án kiadott 13-ik számában megjelent következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott intézni: „A mozgosítás és a hadi felvonulások a katonai vasúti hatóságok és a közlekedési intézetek végrehajtó közegeivel szemben a legfelsőbb hivatalnoktól kezdve az utolsó vasúti munkásig úgy a hűséges kötelességteljesítés, mint az önálló cselekvés és a tetterő a legmeszszebbmenő követelményeket támasztották, melyeknek mindannyian kifogástalanul megfeleltek. A háború tartama alatt is a monarchia összes vasúti és hajózási vállalatai erejüknek teljes megfeszítését igénylő fokozott tevékenységetfejtettek ki; a vasúti alkalmazottak és a hajók személyzete ellenséges tűzben ismételten bátorságot és hidegvérűséget tanúsítottak. Ezt örömmel ismerem el és mindazoknak, kik a vasutasoknak és hajózási vállalatoknak fényes teljesítményei körül érdemeket szereztek, Köszönetemet és legfelsőbb Megelégedésemet fejezem ki. Megbízom Önt, hogy ezen Elismerésemnek közhírré tétele iránt intézkedjék. Kelt Bécsben, 1915. évi január hó 12-én. Ferencz József s. k." A midőn Ö Felsége királyi elismerését intézetünk egész személyzetének tudomására juttatom, örömmel és büszkeséggel fordulok a magyar királyi államvasutak összes alkalmazottjaihoz, vasutas társaimhoz, hogy mélyen érzett hálámat és meleg köszönetemet nyilvánítsam mindnyájuknak azért az odaadó, nem ritkán önmegtagadást kívánó buzgalomért és teljes készségért, a melyiyel intézetünk alkalmazottjai, felismerve mint vasutasok a vasutasnak a hadviselésben való oly kiváló fontosságát és áthatva mint hazafiak annak a tudatától, hogy a létében megtámadott szeretett hazáért erőink végső megfeszítéséig mindent meg kell tennünk, — vasutas és hazafias kötelességeiket teljesítik. És a mikor méltánylás teljes mértékével emlékezem meg arról a társadalmi tevékenységről, a megértő és szerető áldozatkészségről is, a mely a mai rendkívüli időkben és súlyos viszonyok között alkalmazottaink egész egyeteménél megnyilvánult, mint az intézet első tisztviselője, mindnyájunk nevében meghajtom az elismerés zászlaját azoknak a társainknak megszentelt emléke előtt a kik a kötelességteljesítés mezején életükkel áldoztak. Nincs is kétségem aziránt, hogy intézetünk minden egyes alkalmazottja, a mint eddig, úgy ezentúl is önfeládozásig fokozó odaadással fogja teljesíteni a reá váró kötelességeket és minden erejével hozzá fog járulni ahhoz, hogy a létért vívott küzdelem, a mint ezt mindnyájan megingathatatlan hittel hiszszük, teljes diadalai érjen véget. Budapest, 1915. évi január hó 19-én. Tolnay s. k. A Magyar Királyi Államvasutak Hivatalos Lapja. 1915. jan. 19. 490