Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)
III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig
VÖRÖS LÁSZLÓ MINISZTER Vörös nemcsak végtelenül nyugodt, hanem föl- és lefelé egyaránt a közbecsülésnek örvendő, szociális érzékű, nagyszerű, gyakorlati ember volt. Az elkeseredés oroszlánketrecébe tehát bizalommal küldték, mert tudták, hogy a magyar vasutasság rajongva szereti. Még, ha Tisza István küldi is, a vasutasok hisznek benne, mert érdekeiket is tiszta szívvel és lélekkel képviseli. A békekötés elsősorban, a kormány érdeke lévén, a helyzet kulcsa: Vörös László volt. A 13-as békítő bizottságot mégis letartóztatták és a büntetőbíróság elé állították. Mert Vörös László félreállt. Sem fölfelé, sem lefelé nem volt megértés. így Vörös Lászlónak tökéletesen igaza volt, „csakazértis" céltalan törekvését sem fölfelé, sem lefelé nem honorálta. Az igazságnak és bölcsességnek nincs szüksége olcsó népszerűségre, sem vállveregetésre. Vörös lelki nagysága és puritán jelleme átragyog a feledés homályán. Ki volt Vörös László ? Arad város polgármesterének 1849. június 8-án született gyermeke. A magyar szabadságharc diadalmas idejében Dombegyháza pusztán látta meg a napvilágot. Egy hónap múlva Damjanich volt az aradi vár parancsnoka. Három hónap sem telt el és már Damjanich János legendás hősünk, ugyanott vértanú halált szenvedett. Az abszolítizmus idején Vörösék Aradon maradtak. A középiskoláit Aradon, jogi tanulmányait pedig Nagy-Váradon végezte. A volt közmunka- és közlekedésügyi ministeriumban 1871ben segédfogalmazóvá, 1873-ban fogalmazóvá, 1879-ben titkárrá, 1889-ben pedig osztálytanácsossá nevezték ki. Mindvégig a vasúti szakosztályban működött, a hol a vasútengedélyezési ügyeket intézte. 3 881—1884-ig a magyar északkeleti vasút felügyelő bizottságának tagja volt s 1882-ben póttagja lett az államvasutak igazgatótanácsának, 1884-ben a budapest-pécsi vasút kormánybiztosává s még ez évben az államvasutak gépgyára és a diósgyőri vas- és aczélgyár felügyelő bizottságának tagjává, majd 1887-ben államvasutak összülésének póttagjává, a vasúti tisztképző tanfolyamon a történelem rendes tanárává és egyúttal a tanfolyam kormánybiztosává, 1888-ban pedig a posta- és távirdatisztképző tanfolyam kormánybiztosává neveztetett ki. Nemsokára e tanfolyamok felügyelő bizottságának helyettes elnöke lett. E két tanfolyamnak egyúttal megteremtője és szervezője volt, mely érdemeit maga Baross Gábor is, több ízben elismerte s főkép e téren való sikereinek köszönhette, hogy 1892-ben 439