Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

I. RÉSZ. A vasutasság megjelenése előtti idők ismertetése

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNF.LM E ajánlott meg a nemzet, mert meglátta királyát magyar huszárezredesi egyenruhájában, fején kócsagtollas kalappal. Nyolc év alatt 1792—1800 között kétszázezer katona és a rendes adón felül százmillió forint volt az áldozata a magyar lovagiasságnak. Pozsonyban 1802-ben megnyílt ugyan az országgyűlés, de vajmi kevés eredménnyel. Megint pénz és katonaság kellelt. A hadi-adót két millió forinttal fel kellett emelni. Hiába igyekeztek a nemzet kívánságait a királyi trónbeszédre adott válaszfeliratban a rendek tolmácsolni, mert ez annyira Ioyális és langyos volt, hogy épencsak meghallgatták, de semmiféle foganatja nem lett. Magyarország gyarmat-sorban a saját termésének a kivitelére nem is gondolhatott. Pangás volt az iparban, kereskedelemben, A helyett, hogy leszállították volna a magyar iparcikkek külföldi vámját, inkább még felemelték. •— így csírájában megölték a magyar ipart. A napoleoni háború is beköszöntött. I. Ferenc iSo'i. őszén Pozsonyba hívta megint a magyarokat országgyűlésre, ahol a következőképen szólt hozzájuk: «Magyarok! Ti mind nemesség, mind vitézség által dicső, nékünk kedves nemzet! Az én ereimben is Árpád vére foly». Majd így folytatta: «.Azt hiszi Napoleon vájjon, hogy annyira megfogyatkoztunk a jobb szerencse minden reményét annyira elveszítettük, utódainkról annyira megfeledkeztünk, hogy legjobb királyunk, önmagunk, koronánk és országúidc méltóságát eláruljuk? Haljunk meg inkább, hogysem e gyalázat érje fejünketI»'

2

2) A rendek most kevésbbé voltak elragadtatva, mert az adó súlya pénzválság és az ország ezer sebei elcsilítottak minden kitörő lelkesedést. A sérelmek orvoslásának halogatása, az ellenzéki követek üldözése, a kémrendszerből folyó állandó zaklatások, a papírpénz elértéktelenedése és az országos nyomor, csak fokozta azt az elkeseredést, amit I. Ferenc kormányának kényúri eljárása idézett elő és így a kért segélyt nemesi felkelés formájában csak akkor szavazták meg, amikor már Napoleon csapatai a határszéleket elérték. Ekkor is ellenszolgáltatás reményében, vagyis szüntesse meg a király a kémrendszert és a magyar nemzeti nyelvnek hivatalos használatát vezessék be. A nádor a Morva partjára rendelte az őrsereget. Napoleon igyekezett a nádort a magyarok előtt befektetni, de cselvetése a magyarok hűséges ragaszkodásán meghiúsult. Erre Napoleon Davoűt tábornokkal Pozsonyt és környékét megszállatta és megsarcolta. 2

2) Szilágyi VIII. köt.: «A magyar nemzet története». 573. 1. 36