Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A KIR. BÜNTETŐ TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE célja, hogy szolgálati viszonyaik bizonyos tekintetben rendeztessenek. Továbbá megállapította a királyi törvényszék, hogy ezen mozgalommal kapcsolatban a folyó évi április hó tizenkilencedikén Sarlay János, Turcsányi Pál, Lorber József vádlottak állásuktól felfüggesztettek, Faludy József vádlott pedig áthelyeztetett. Harmadszor, hogy ugyanozon nap esti óráiban a rákosi rendező pályaudvaron az úgynevezett vasúti sztrájk tényleg kiütött. A következő napon, vagyis április 20-án pedig az általános vasúti sztrájk országszerte bekövetkezett. Negyedszer megállapította a törvényszék tényként, hogy ezen általános sztrájk, vagy munkabeszüntetéssel kapcsolatban április 20-án a 13-as vasúti bizottság megalakult. Végül, hogy ezen tizenhármas vasúti bizottságnak az összes vádlottak tagjai voltak, amennyiben az időközben letartóztatott Sarlay János helyében Potincza Lajos vádlott lépett. A kir. ügyészség vádlottakat, mint köztisztviselőket, a btkv. 480—481. §-ban tiltott, hivatali hatalommal való visszaélés bűntettével vádolja. És pedig Sarlay János,t Turcsányi Pált, Lorber Józsefet és Margulit Kálmánt a btkv. 69. §-ának 1. pontja szerint mint felbujtókat, a többi vádlottakat, Potincza Lajos kivételével, ki ellen a vádat elejtette, — mint bűntetteseket. A kir. törvényszék Ítélete megalkotásánál mindenek előtt azt tette bírálatának tárgyává, hogy a vádbeli cselekmény vádlottakkal szemben képez-e büntetendő cselekményt? A főtárgyalás adataival és a később kifejtendők alapján a kir. törvényszék azon meggyőződésre jutott, hogy a btkv. 480—481. §-ában tiltott hivatali kötelesség teljesítésének megtagadása, amely ezen paragrafusban tiltott cselekmények főalkotó részét képezi, vádlottak működéseiben és ténykedésében nem található. Kötelességteljesítés megtagadása! Tehát megtagadás! Ez a törvény szerint a kardinális kérdés. Nem szenvedhet kétséget, hogy ezen kötelességteljesítés megtagadásának határozott, világos és félre nem érthető alakban kell megnyilvánulnia, hogy azon büntetendő cselekmény valakinek terhére megállapítható legyen. Tudnunk-e vádlottakkal szemben ilyen adatokat? Szolgáltatott-e a főtárgyalás ilyen kétségtelen és félre nem ismerhető megtagadásra irányuló bizonyítékokat? A kir. törvényszék meggyőződése szerint — nem. Egyetlen tanú, egyetlen okmány, egyetlen beismerés sincs e tekintetben. Vitatható, hogy vádlottak egy része, t. i. azok, akik vidékről engedelem nélkül jöttek, — mert hiszen a budapestiek a sztrájk kitörése előtt részben fel voltak függesztve, részben áthelyezve, a többieket pedig a 20-iki általános munkamegszüntetés tétlensége kényszerítette — nem tekenthetők-e olyanoknak, kik a 407