Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

A VASUTASOK ELSZÁNT LÉPÉSEI visszaélések sorozatait fogja öregbíteni, örüljetek és örvendezzetek ifjú Herbertek, mondva csinált emigránsok, sógorok, komák, barátnők gyermekei: törvénybe lesz immár iktatva a ti haladástok biztosítéka és sírjatok ti munkások, rabszolga, igavonó állatok, akiknek összeköttetéseik nincsenek, a részetekre ma már csak a kórpótlék szemfödele van törvényesen megállapítva. Nagyjából ez az új törvény, amit a Tisza kormánya hozott a vasutasoknak, amit Hieronymi, a vasutasoknak reménycsillaga, régi kartársai részére megalkotott. De törvény-e már vájjon ez a 36000 ember ellen elkövetett merénylet? Lesz-e elég bátorság a vasutasmozgalom mai vezetőiben, hogy ezt a fércmunkát a vasutasok nevében elfogadja? Az országgyűlési képviselők többségében merészség, hogy ezt a hitványságot megszavazza? Nem tudjuk! De még egyben bízunk. A vasutasok önérzetében. Azokéban a magyar vasutasokéban, akik meg fogják mutatni, hogy öklük nemcsak a köpönyegük alatt van elnyomóik ellen ökölbe szorítva, hogy nem hiába fenyegetőztek az ultima rációval, hogy nem hiába ragaszkodtak az 1901. évi emlékiratban letett kívánságaikhoz, az egész vonalon és a végső pillanatban szembeszállva a zsarnok erőszakkal, bátran szembe kiáltjuk, hogy vagy — vagy'.

1

0) A vasutasok elszánt lépései. A szövetség még mindig az előkészítő-bizottság útvesztőin tévelyeg, ismét megszólaltak a zágrábi kartársak és a mai helyzet fontosságát, a tétlenül maradás súlyos következményeit megértve, a következő felhívást bocsájtották közre: Kartársak! Vasutasok! Folyó hó 10-én tartott kerületi bizottsági gyűlésünkön határozattá emeltetett, hogy ügyünknek nagyobb lendületet adandó: a mellékelt forgalmi ívet bocsátjuk ki aláírás céljából. A forgalmi ív megszerkesztésére és kiadására bennünket a következő okok indítottak: 1

0) Magyar Közérdek 1904. április 17. 395