Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

HORÁNSZKY NÁNDOR MINISZTER Ki volt Horánszky Nándor? Egerben 1838. január 15-én született. Családja Liptóvármegye legrégibb nemesi fészke volt. Középiskolai tanulmányainak befejezése után jogot hallgatott, s 1859-ben a pesti törvényszékhez került, mint gyakornok. 1861-ben az újjászervezett kir. táblához nevezték ki. 1862-ben ügyvédi oklevelet szerzett s az alkotmányos korszak visszaállítása után, mint lelkes balközépi politikus vett részt vármegyéjének közügyeiben. 1870-ben képviselővé választották a katolikus autonomiai kongresszusra. Az egyházpolitikai harcok idején a felekezeti béke főerőssége volt. 1872-ben pedig balközépi programmal tagja lett a képviselőháznak. 1875-ben csatlakozott a fúzióhoz, de a közgazdasági kiegyezés megújítása miatt, már 1878-ban elhagyta a szabadelvű pártot, ettől fogva haláláig törhetetlen híve és barátja lett Apponyi Albert grófnak, akivel együtt alkották meg a nemzeti pártot, melynek eleinte alelnöke, majd elnöke s mindvégig egyik fővezére volt. 1872-től Szolnokot, 1875-től Mosont, 1881—1892-ig Eger városát, azután Sepsziszentgyörgyöt képviselte. Mint képviselőházi ellenzék egyik főalakja erős, gyakran személyeskedésig elfajuló harcot folytatott Bánffy Dezső kormánya ellen. Ebben az időben esik párbaja Bánffyval és kíméletben parlamenti összecsapása báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszterrel. Erről a nevezetes párbajról jegyezzük meg a következőket: 1898. őszén a Bánffy-kormány a kiegyezést napirendre tűzte anélkül, hogy az úgynevezett „ischl-i klauzulát" a képviselőházzal megismertette volna. Természetesen viharok keletkeztek az ellenzéken. Horánszky Nándor Bánffy eljárását szószegésnek és becsapásnak mondotta és ellene a legvégsőkig menő harcot hirdette. Bánffy miniszterelnök, amikor hazaérkezett, nyilt levelet intézett Horánszkyhoz, a következő szöveggel: „Miniszterelnöki működésemnek kritikáját hazug alapon és igazolatlan, szándékosan félrevezető célzattal az én egyéni integritásom jogosulatlan megbélyegzésére fektette." Horánszky nyomban provokáltatta a miniszterelnököt, — s minthogy Horánszky ragaszkodott a fegyveres elégtételhez: egyoldalú jegyzőkönyvvel zárult le egyelőre az ügy. Ámde Apponyi nemsokára (1898. december 29-én) a parlamentben igazat adott Horánszkynak, most már a párbaj elkerülhetetlen volt. Kétszeri golyóváltás után Horánszky és Bánffy sértetlenek maradtak ugyan, — de nem békültek ki. (A párbaj 1899. január 3-án volt.) A Fejérváry báró honvédelmi miniszterrel való összetűzés egy 403