Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)
II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig
LENDVA1 LINTNER IMRE TRAGIKUS HALÁLA Megőszült, megöregedett és nem régen nagy szerencsétlenség érte, eltört a lába. E nagy bajában megemlékezett róla egykori kapitánya. A szegedi állomásfőnök ugyanis a napokban a következő levelet kapta: Tisztelt állomásfőnök úr! Puchalek Miklós a szegedi vasúti állomásnál ideiglenesen alkalmazott kapus, mint értesültem, szerencsétlenül járt, lábát törte. Élénk emlékében a nevezettnek, hű szolgálataira és bátor magatartására, melyet mint cs. és kir. őrmester a dán hadjárat alatt tanúsított s tekintettel azon körülményre, hogy hosszas szolgálata dacára őt jelenlegi helyzetében véglegesíteni nem lehetett, kérem tisztelt főnök urat, mellékelt 50 forintot Puchalek Miklósnak, nehéz helyzetének segélyezésére, kézbesíteni. Budapesten, 1877. május 12. Tisztelője: Fejérváry Géza báró. A vén őrmester most hálálkodva emlegeti az ő régi kapitányát, aki még most sem feledkezett meg róla. * * * Lendvai Lintner Imre ny. Máv. üzletvezető tragikus halála.*) 1897 . június 20-án déli 12 órakor Balatonföldvárról távirat érkezett: „Lendvai Lintner Imre ny. Máv. üzletvezető, fürdés közben a vízbefult." A megdöbbentő hír pillanatok alatt bejárta az országot, mert Lintner Imre az egész ország vasutasai előtt közismert és közbecsülésben állott személyiség volt. A vasúti tisztképzés terén örökre beírta nevét a vasutasság történetébe. A déli vasútnál kezdte pályafutását. 1869/70-ben Máv. pesti állomásfőnök, később az igazgatóság A. I. szakosztályának főnöke, vezértitkár volt. Látogatóba ment Balatonföldváron nyaraló vejéhez, Chyzer Béla orvos családjához. Néhány perccel megérkezése után, kis unokájával lement a Balatonra fürödni. Görcsöt kapott és összerogyott a vízben. Kis unokája nem tudta felemelni, vízbefult. Élt 60 évet. Hazahozták. Budán, a vízivárosi temetőben alussza örök álmát. *) „Vasutasok Lapja" 1897. július 25. 3. oldal. 401