Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME majd 1884-ben a pancsovai kerületben lett képviselő szabadelvű programmal. Pénzügyi- és gazdasági ügyekben nagylátókörű politikusnak bizonyult. A Bánffy kormány megalakulásakor 1895. január 15-én foglalta el Lukács Béla távozásával megüresedett kereskedelmi miniszteri széket. A Vaskapu szabályozás munkálatait, — melyet Baross minisztersége alatt kezdtek, Lukács Béla alatt folytatták — Dániel Ernő alatt fejezték be. Az ezredévi kiállítás rendezésében elért kitűnő sikeréért Őfelsége bárói rangra emelte, — mellyel élethossziglan főrendiházi tagság jár. Ugyanez évben kapta meg a v. b. t. t. méltóságot. (1896. április 24.) majd 1899 február 26-án Őfelsége az I. o. vaskorona renddel tüntette ki. 1906—1910-ig főrendiházi tag. 1910. a pancsovai kerület képviselője lett. Felesége: Cséry Szeréna, — a fővárosi jótékony egyesületek és a társasági élet lelke volt, ki különösen azzal lett hírneves személyiség, hogy a milleneumi kiállítás idején: II. Vilmos császár kézcsókkal tüntette ki. Két fia volt: Elemér és Tibor, (ez utóbbi ny. főispán) Balatonfüreden halt meg 1923 július 23-án 80 esztendős korában. Holttestét Budapestre szállították és a kerepesi temetőben 1923. július 27-én d. u. 4 órakor temették. Az egyházi szertartást Bakács Ferenc ny. belvárosi plébános végezte. 123 millió a Máv beruházásokra. Budapest, június 19.*) Végre a törvényhozás elé kerülhetett már az a sokat vajúdott javaslat, a mi a máv. hálózatán eszközlendő beruházásokra 123 miihó egynehány forintot ad a magyar államvasútnak. Hétfőn tette le a képviselőház asztalára Dániel Ernő br. kereskedelmi miniszter, hamarosan törvénnyé is válik s az intéző körök tíz év alatt majd csak szétfizetik beruházásokra azt a teméntelen milliót. Minap még, mielőtt nyilvánosságra került volna a javaslat, meghány tuk-vetettük minden oldalról. Most, hogy pontonkint is előttünk áll és lelkesedik rajta minden laikus, lehetetlen, hogy mi elfojtsunk néhány keserű sóhajt, mely láttára önkéntelenül is feltőr keblünkből. Mert a javaslat csak a vasúti üzem egyik faktorának: a lelketlen gépeknek, műhelyeknek, pályaudvaroknak és vágányoknak, hidaknak és vontatási telepeknek égető szükségein akar segíteni, de *) „Vasutasok Lapja" 1897. junius 20. sz. 358