Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME alázás érte akkor is, amikor a bíróság által fölmentett vasutasokat nem akarta visszafogadni szolgálatba, a kormány pedig a visszafogadást elrendelte. A Vasút és hajózás Klubnak alapító elnöke volt. 1909-ben megkapta a Ferencz József rend nagykeresztjét. 1910. április 1-én kivált a Máv. kötelékéből és a Kassa-Oderbergi Vasút elnöke lett. A közgazdaság terén hervadhatatlan érdemeket szerzett. Élete utolsó napjáig dolgozott. Elhatalmasodott érelmeszesedése és 1918—19-ben a haza sorsán való aggódása 1919. január G-án délelőtt V2IO órakor megiratta vele pótvégrendeletét, mely így kezdődik: „1919 január... reggel." A dátumot sem töltötte ki. Az íróasztala mellett ült komoran. Ha az ajtó nyilt mosolyt erőltetett szomorú arcára. Savitzka Mária házikisasszony 10 óra után megkérdezte tőle „parancsol-e valamit?". . . intett, hogy nem. Ludvigh ott ült az íróasztalánál és írt. De alighogy a kisasszony kilépett az ajtón hirtelen átült a tükör elé. Szívére szorította a revolvert ... és egy dörrenés jelezte, hogy nemes lelke elszállt az örökkévalóságba. Átlőtt szívvel lehanyatlott. Elvitte a haza sorsán aggódó honfibánat. A Máv. nyugdíjintézeti ház (VI., Andrássy-u. 88.) neves lakói báró Szterényi József, Kotányi Zsigmond és Dr. Silberer Sándor, pillanatok alatt rohantak a tragédia színhelyére, de már csak a rendőrség által felvett halotti jegyzőkönyv aláírásának szívbemarkoló, szomorú szerepe jutott nekik osztályrészül. íróasztalán talált pótvégrendeletéből a következő megrázó óhajtását idézzük „mint jó vadász remélhetően jól fogok találni és a szívemet lövöm keresztül." A revolvert, mellyel életét kioltotta, legkedvesebb barátjára: Gajáry Ödön „Az Újság" főszerkesztőjére, vadászfegyverét: Pulszky Garibaldi, volt zágrábi Máv üzletvezető, a Ksod. vezérigazgatójára,*) aranyóráját és láncát pedig dr. Gajáry Kálmánra hagyta. Nem boncolták föl. A kerepesi temetőben alussza örök álmát. (38. tábla 1. sor 59. sír. Sírkövén bronz relif Ludvighról.) Soha el nem muló kegyelettel őrizzük emlékét! *) Ezt a vadászfegyvert Samarjay Lajos rejtette el, illetve mentette meg,, az oláh invázió idején. V. ö. Sturm Albert: „Országgyűlési Almanach" 1897—1901. V. ö. „Az Újság" 1919. január 7. „ „ Orsz. Levéltár és az idézett Máv. Hivatalos Hapok irataival. 356