Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

8. FEJEZET. Ludvigh Gyula Máv elnökigazgató és kora. — A vasúti illetmények kimutatása 1868—1887-ig. — Báró Dániel Ernő kereskedelmi miniszter. — 123 millió a Máv. beruházására. — Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter. — Miniszter és a Máv. kapus. — Horánszky Nándor kereskedelmi miniszter. — Báró Láng Lajos kereskedelmi miniszter. — A vasutasok választójoga. — Am. kir. Kúria elvi kijelentései. — Lintner Imre tragédiája. LUDVIGH GYULA MÁV. ELNÖKIGAZGATÓ ÉS KORA. n U JEL

I legjelentősebb korszak a m. kir. államvasutak 70 esztendős fejlődés-történetében arra az időre esik, amikor Ludvigh Gyula ült a Máv. elnöki székében. (1887—1909.) Több, mint húsz esztendeig tartotta a vezéri pálcát a kezében. Százezer főből álló kinevezett és rendszeresített vasutas gárda állott a Kárpátoktól az Adriáig a rendelkezésére. A munkásokkal együtt százhatvanezer vasutas sorsát intézte. Büszke önérzettel mondhatjuk, hogy egész Európában elismert, minta-vasút volt a Máv. — Elnöke pedig európai műveltségű, kiváló szakember, ki tudás, rátermettség, szorgalom és akaraterő tekintetében párját ritkította. Az államvasuti vonalak hossza — működése alatt — megkétszereződött, a helyi érdekű vasutakkal — melyeket a Máv. vett kezelésbe, — megnégyszereződött, a forgalom pedig háromszorosára emelkedett. Pedig Ludvigh Gyulának nem csak fölfelé, de lefelé is nagy harca volt, s az a példás rend és fegyelem az ő idejét dicséri. Az udvar kegyeltje és a szó legnemesebb értelmében igazi úr volt. Meleg emberi szívvel hallgatta meg a kopott ruhájú, éhes, szegény forgalmi szolgaszemélyzetet és velük könnyezett 1904. január 352