Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

A MAGYAR VASUTASSÁ G OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME futást követő nagy szobrot, amit a magyar nemzet kegyelete emelt. Baross emlékének. Bölcsője a magyar szabadságharc évében, egy kis tót faluban:: Pruzsinán ringott, (született 1848. június 6.) Atyja bellusi Baross Antal Trencsén megyében köztiszteletben állott járásbíró volt. —Anyja szentmiklósi és óvári Pongrácz Natália. Baross Gábornak két testvére volt: Mária és Jusztin. — Mária, Kovács illavai fogházfelügyelőhöz ment férjhez. Baross Gábor iskoláit Léván és Esztergomban végezte. Ez utóbbi helyen Vaszary Kolos' tanítványa volt a bencés gimnáziumban. Azután Pestre került. Itt a városnál napidíjas állást kapott. Csekély keresetéből tanult tovább az egyetemen. 1869-ben bevonult katonának. Pesten töltötte egyéves önkéntesi évét. Utána hazament. Trencsén megyébe, ahol kinevezték tiszteletbeli aljegyzőnek, s mint ilyen a trencséni törvényszéknél kapott alkalmazást. Közben tanult és praktizált. Két év múlva megszerezte az ügyvédi oklevelet. Kinevezték megyei aljegyzőnek. — 1874-ben már főjegyző, egyszersmind árvaszéki elnök lett. Hivatalos teendői mellett igen élénk tevékenységet fejtett ki minden társadalmi és politikai megmozdulásban. Mikor már közismertté vált, mint a „Vágvölgyi Lap" megalapítója és szerkesztője, az új szabadelvű párt programmjával fellépett a puchó-illavai kerületben képviselőjelöltnek, ahol ellenfél hiányában 1875-ben egyhangúlag megválasztották képviselőnek. A Házban csakhamar feltűnt roppant nagy agilitásával. Szeretett és tudott dolgozni. Be is választották a kérvényi, közoktatásügyi és közgazdasági bizottságba. A közoktatásügyi bizottság az ő elnöklete alatt tárgyalta le a középiskolai törvényjavaslatot, ahol az állam, jogairól tartott nagyhatású beszédével magára vonta az ország és különösen Tisza Kálmán figyelmét, ki nagyon megszerette ezt az energikus, végtelen szorgalmas, bátor képviselőt. Barossnak tudása mellet, igen nagy szerencséje is volt. A közgazdasági bizottság rábízta a legfontosabb javaslat előadói tisztét. Baross éjjel-nappal készült. El lehetett mondani, hogy nagyon tudta a leckét. Beválasztották a delegációs bizottságba, ahol jegyzőként, — a hadi és az egyesített négyes bizottságban pedig előadóként működött. Amikor a boszniai okkupáció miatt Tisza Kálmán mellől még a hívei is elszéledtek, Baross Tiszát sikerrel védelmezte, sőt a válasziratot is e tárgyban megszerkeztette. Ezzel a hűséggel annyira megalapozta a saját sorsát, hogy Tisza Kálmán, a harmincötéves Barosst: 324J