Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

A MAGYAR VASUTASSÁ G OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME 1823-ban Bagotán, Komárom megyében született.*) Jogot végzett. Huszonötéves korában (1848-ban) Szalay László titkáraként elkisérte gazdáját a frankfurti német parlamentbe, kit oda a Batthyány kormány, követül küldött ki. A szabadságharc elbukása után elfogták és börtönbe vetették. Kiszabadulása után komárom-megyei birtokán gazdálkodott 1864ben főjegyző 1868-ban a megye alispánja lett, — noha az egész megye ellenzéki volt, ő Ghyczyvel Komárom megye vezérférfiával, — ki rokona volt, — a Deák párthoz csatlakozott és mint ilyent választották meg 1868-ban képviselővé. Pártjával részt vett a kiegyezésben és a balközéppel történt fúzióban is. Péchy Tamás utóda lett a közmunka és közlekedési miniszteri székben. Amíg Budapesti közlönyben nem jelent meg a kinevezése — senki sem akarta elhinni, hogy ez a visszavonult életet élő, csendes, szerepléstől írtózó, Deák Ferenc egyszerűségű ember, miniszteri tárcát vállaljon. És csak akkor látták, milyen kiváló miniszter, amikor a vasútépítés egész rengetegét vitte keresztül két évi minisztersége alatt. Ordódy alatt a következő vasútvonalak létesültek: Apahida-Deés (Szamosvölgyi h. é. v.) 1880: XXII. tc.. — Nyitra-Nagytapolcsány (Nyitravölgyi v.) 1880: XXXIII. tc. — Rákos-Ujszász (Máv.) 1880: XXXVIII. tc. — Szőregh-Kiszombor (ACS. h. é. v., mely 1893-ban egyesült az aradi és csanádi vasutakkal) 1881: XLVII. tc. — Kelenföldi-Baranya-szentlőrinc (Bpest-pécsi) — Ujdombóvár-Ödombóvár (Bpest-pécsi v.) 1881: XLVI. tc. — Arad-Mezőhegyes (A. Cs. h. év.) 1881: XLVII. tc. — Budapest-Szabadka (Máv.), KiskörösKalocsa (Máv.), Budapest-kitérő (Máv.), Soroksár-Kavicsbánya (Máv) 1880: XXXV. tc. — Kiszombor-Makó, Makó-Mezőhegyes és Mezőhegyes-Kétegyháza (A. Cs. h. é. v.) 1881: XLVII. tc. — NagykikindaNagybecskerek (hév.) 1881: LXXIII. tc. — Szabadka-Újvidék, Ujvidék-Zimony (Máv.) 1880:XLII. tc. — India-Mitrovica (Máv.) 1881: XLV. tc. — Szatmár-Nagybánya (h. é. v.) 1881: XLVIII. tc. — Nagytapolcsány-Nagybélic (O. M. A. V. T.) 1880: XXXIII. tc., — MitrovicaSzávapart (Máv.) 1881: XLV. tc. — Budafok-Dunapart (Bpest-pécsi) * ^Helyesbítendő a „Révai Nagy Lexikon" 14. köt. 773. old. Ordódy Pál nem Pesten és nem 1822-ben született. Nem is Budapesten halt meg, hanem Ischlben, sőt nem is itt alussza örök álmát, hanem Bagotán (Komárom vm.) a családi sírboltban. Ugyancsak helyesbítendő a „Pallas Nagy Lexikon" 13. köt. 470. old. ugyanezen okokból. V. ö. Vasárnapi Újság 1880. évi 19. sz., Vasúti és Közlekedési közlöny 1880. április 30. és a Vasúti Hírlap 1885. szeptember 15. sz., valamint Ordódy Pál bagotai anyakönyvi kivonata. 312J