Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

A MAGYAR VASUTASSÁ G OKNYOMOZÓ TÖRTÉNELME Pester Journal, Pester Journal, Pester Lloyd és a Politisches Volksblatt hasábjain. Igaz meg is kapták a választ „szakértő miniszter" című vezércikkben György Endre orsz. képviselő tollából, mely a „Vasúti és közlekedési közlöny" 1879. december 7-iki számában látott napvilágot. De a legméltóbb választ mégis akkor kapták meg, amikor Péchy Tamás fiatal magyar mérnökei bebizonyították, hogy tudásban és teljesítményben felette állanak az ideimportált cseh és német inzselléreknek, amikor megépítették a pest-zimonyi vonalat. A vonal megépítés már Ordódy Pál minisztersége alatt történt ugyan, de ezeket a fiatal magyar mérnököket Péchy Tamás válogatta össze és meghagyta áldottemlékű Ordódynak: „Pali vigyázz az én nagyképességű fiatal mérnök-gárdámra!" És ezek csodát műveltek. Péchy Tamás 1829-ben született előkelő családjának abaúj-megyei Alsó-kázsmárkon levő birtokán. Nevelését a szülei házban a nagyképességű Lukács Pálra bízták. Középiskoláit Eperjesen és Sárospatakon végezte. Ez utóbbi helyen Tompa Mihály volt a nevelője. A virágregék nagy kertésze plántálta Péchy Tamás magyar lelkébe a fajszeretet gyönyörű virágát, melynek álombaringató édes illata árad a történelem lapjairól, amikor „jó Péchy Tamás" áldott emlékét idézzük. Még alig volt 20 éves, mikor Deák Ferenc figyelme ráterelődött ki maga elé vette az első magyar igazságügyminiszteriumba: tiszteletbeli fogalmozónak. Az 1848—49-iki szabadságharcban vitézül harcolt. Őrnagyságig vitte. Világos után akarata ellenére besorozták a császári hadseregbe, ahonnan 1853-ban szabadult meg. 1861-ben kezdte meg politikai szereplését, mint megyebizottsági tag. 1867-ben Abaúj vármegye alispánjává, 1868-ban pedig balközépi programmal a szikszói kerület képviselőjévé választották. 1875-ben a fúzió alkalmával csatlakozott a szabadelvű párthoz, ott előbb Báró Wenckheim Béla kabinetjében 1875 március 2-től, 1875 október 20-tól pedig Tisza Kálmán kabinetjében töltötte be a közmunka- és közlekedési tárcát 1880. április 24-ig. Minisztersége alatt a Nagysurány-Ivánka, Ivánka-Nyitra úgynevezett „nyitravőlgyi-vasút" ( 1875. XLII. tc.) Arad-Pankota és Pankota-Borosjenő, úgynevezett ,,Arad-körösvidéki h. é. v. (1875. XLIV. tc) Dálja-Bród (Máv.), Vukovár-Dunaparti szárny (Máv.) és Vrpolje-Samac (Máv.) és Összekötő Eszék felé (Máv.) 1877. XXVI. tc. azonkívül az Ódálja-Üjdálja (Máv.) 1877: XXVII. tc. és a Mezőtúr-Szarvas (T. V. V.) 1879. X. tc. vasútvonalak törvényei kerültek 250J