Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

GOROVE ISTVÁN atyja tagia volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Ennek az izig-vérig bölcs magyarnak volt fia Gorove István. Középiskolai tanulmányait Szolnökon, Gyöngyösön, a jogot pedig Pesten végezte. Azután hazament temesmegyei birtokára, s ott gazdálkodott. 1842— 43-ban Tóth Lőrinccel nagyobb külföldi utazást tett. Hazajövet 1843ban az ellenzék követjelöltje volt, de a konzervatív többség megbuktatta. Még ez évben „Nyugat" című útirajzaiért a Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. 1846-ban Kossuth Lajos lemondása folytán megüresedett „Védegylet" igazgatói székét Gorove Istvánnal töltötték be. 1848-ban Temesmegyében országgyűlési képviselőnek választották. A házban ő indítványozta, hogy a Frankfurtban egyesült Németországgal lépjünk szövetségre. Tagja volt annak a bizottságnak, mely Görgey Artúr által hazaárulás miatt kivégeztetett Zichy Ödön gróf lefoglalt drágaságait leltározta. Kossuthtal és Szacsvaival együtt Gorove fogalmazta meg a az április 14-iki debreceni függetlenségi nyilatkozatot. Világos után külföldre bujdosott. 1861-ben hazatért és Deák híve lett. 1867-ben Deák Ferenc bölcstanácsára Őfelsége a magyar nemzet eme kiváló férfiát: a kiegyezés első kormányába földmivelési- ipariés kereskedelmi miniszterré nevezte ki. Gorove István 1867 február 20-tól földmivelési- ipar és kereskedelmi; 1870 április 21-től 1871 június 21-ig közm. és közi. miniszter volt. Magyarország történetében egyik legjelentősebb korszak Gorove István közgazdasági minisztersége. Nagy látókörű ember lévén, munkatársainak megválasztásában mutatta meg kitűnő tehetségét. Gorove alatt jött a teljesen német Stempf helyett, az izig-vérig magyar Horváth Alajos főmérnök állandó igazgatóhelyettesnek, ki az államvasútak németnyelvű levelezései helyett a magyart vezette be. Gazdasági cikkei jelentek meg a hírlapok hasábjain. Ezenkívül „Javaslat egy új vámtarifa tárgyában" című tanulmánya keltett feltűnést. Állását Horváth Boldizsár igazságügyminiszterrel egyidőben a municipális törvény megszavazása alkalma-val hagyta el, melyet a bennefoglalt liberális rendelkezések miatt nem tartott összeférhetőnek. Élete végéig nagy erőssége volt a kormánypártnak, de egészsége és életereje lassan hanyatlott és a nyilvános szerepléstől visszavonult. V. ö. Vasárnapi Újság 1881. június 4. sz. V. ö. Kónyi Manó, Deák Ferenc beszédei II. V. ö. György Endre akadémiai emlékbeszéde. 185