Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)

A magyar alumínium-formaöntészet kezdetei

73. ábra. Danicke-féle félgáztűzelésű kemence metszete tűzhídon átjutva a CO- tartalmú gáz a (d) teknőben levő olvadék felett lágy, hosszú lánggal égett el. A füstgázok az (e) adagolópadkánál levő nyíláson át a (d) medence alatt levő (c) rekuperátorban előmelegítették a levegőt. A kemence boltozatát a (h) csövekben áramló vízzel hűtötték. 1940-ben megépült az alumínium-formaöntöde saját mintaüzeme. Mindeme beruházás lehetővé tette a Daimler-Benz (DB 60l-es) motorok motorházainak, szivattyúházainak, fedeleinek gyártását. Ekkor kezdődött a magnéziumalapú, ún. „ elektron "-öntvények gyártása is. Itt állították üzembe alumínium előolvasztására és ötvözésére hazánkban az első indukciós kemencét. Az ötvözeteket ellenállásfűtésű, szintén német kemencében pihentették. Solti az öntödének két elkülönített homokelőkészítő művet alakított ki. A formákat homokröpítős, rázó-formázó gépekkel készítették, a magokat magformázógépeken. Már ekkor bevezették a kényes öntvények röntgenátvilágításos ellenőrzését. A csepeli gyár 1941-42 között már 1336 repülőgépmotort készített, 1943-ban pedig 719 db-ot. E hatalmas fejlesztőmunkáért Solti megkapta a főmérnöki címet. Mint szó volt róla, az alumínium-formaöntödéhez tartozott a hengerlési és sajtolási tömbök öntése is, félfolyamatos öntőeljárással, német licenc alapján. Ehhez pedig 3 tonnás indukciós és pihentetőkemencék álltak rendelkezésre. Az üzem háborús károkat szenvedett. Az 1944-ben leszerelt és Buda környékére szállított berendezéseket az ostrom után, 1945-ben visszahozták, s helyreállították. Ezután 1945-ben a szovjet hadsereg részére dugattyúkat öntöttek.