Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)

A timföld elektrolízisével előállított alumínium

részletre kiterjedő dolgozatából. Érdekes, hogy a korabeli sajtó, mint a Hölgyfutár, a Hírharang, a Divatcsarnok, a Pester Post, a Pressburger Zeitung és a Budapesti Hírlap szinte azonnal reagált a hírre. Az akkori, szinte egyetlen tudományos lap, a Zeitschrift für Natúr und Heilkunde in Ungarn (Magyar Természet- és Orvostudományi Folyóirat) úgyszintén. A Természettudományi Társulat - hála a bányászból lett akadémikus geológusnak, Szabó Józsefnek - ülésein rendszeresen foglalkozott az új-fémmel, és a nyelvújítás szokásának megfelelően mindjárt nevet is adtak neki: a timsóból képzett „timany" megnevezéssel. Ez szerencsére nem tudott meghonosodni. A jó egy évtizeddel később, 1868-ban megjelent szaklapunk, a Bányászati és Kojiászati Lapok - kivéve Schelle profeszszor cikkét - elég mostohán foglalkozott az alumíniummal. A századfordulóig a lap mindössze 9 cikket jelentetett meg e témában, ezek közül is 3-3 kiállítási beszámoló, illetve másodközlés. A timföld elektrolízisével előállított alumínium 1883-ban az amerikai Bradley javasolta a Deville-módszer továbbfejlesztését, hogy ásványi kriolit (Na

3

AlF

6

) olvadékában oldott A1

2

0

3 (timföld) elektrolízisével állítsanak elő alumíniumot. 1886-ban a francia Paul Louis Touissaint Héroult (4. ábra) (Fr. szab. 175.711; 1886. ápr. 23.), és tőle függetlenül az amerikai Charles Martin Hall (5. ábra) szabadalmat (USA pat. 400.766; 1886. júl. 3.) kaptak, melyben leírták a ma is követett technológiát, az alumíniumnak a timföldből elektrolízissel való előállítását (DRP 135.553; 1900-ban). (Érdekes véletlen egybeesés, hogy e két világhíres feltaláló azonos évben, 1863-ban született és azonos évben, 1914-ben hunyt el.) 4. ábra. P. L. T. Héroult (1863-1914)