Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)

Hazai alumíniumiparunk fejlődése

18. ábra. Kutas Andor vegyészmérnök 19. ábra. Bartha Lajos vegyészmérnök (1885-1976) (1902-1971) A csepeli alumíniumkohót a norvég Elektrokemisk cég tervezte, önsülő Söderberg-anódos kemencékkel, Becker Ervin (1899-1987) (20. ábra) fémkohómérnök vezetésével. Óvári timföld felhasználásával 1935. január 28-án csapolták az első magyar alumíniumot, amit ezután a „magyar ezüstként" említették. 1935 végén 28 db 12 kA-es kemence 457 t alumíniumot termelt. A kohót 1938-39-ben 54 db 24 kA-es kemencével bővítették. 1943-ban elérték a 4000 t/év termelést 99,8%-os tisztaságú alumíniummal. 1944-ben három bombázás teljesen megbénította a kohót. 1944 őszén a 24 kA-es kemencéket leszerelték, majd 1945-ben a 12 kA-es kemencéket újra üzembe helyezték, de gazdaságtalan voltuk miatt 1946 végén leállították. Ez az első kohónk 12 éves létezése alatt 20 000 t alumíniumot termelt. A tatabányai kohó létesítését 1938 nyarán kezdték el, az első alumíniumot 1940 januárjában csapolták. A 2. kohócsarnok szereléséhez 1940 második felében fogtak hozzá, ugyancsak a norvég Elektrokemisk tervei alapján, a Ganz gyár és több külföldi cég közreműködésével. A WM semmi tapasztalatot nem volt hajlandó átadni, ezért rengeteg nehézségük volt. A tervezett kapacitás 4800 t/év volt két csarnokban, l-l sor 88 db 24 kA-es kemencével. A kohó a Magyar Altalános Kőszénbánya (MAK) Rt.-nek kereken 9 millió pengőjébe került. 1944 októberében jelentéktelen légitámadás érte, de a németek sok alumíniumot és kriolitot a Birodalomba szállítottak. A kohót a szovjet csapatok 1945 februárjában vették birtokukba, és az ő ellenőrzésükkel április 13-án ismét csapoltak. A kohót 1948-ban államosították, és az Állami Bauxit-Alumínium Rt. (Albart) birtokába