Kovács László: Ganz Ábrahám szabadalmai (Öntödei múzeumi füzetek 18., 2007)

A 6034. számú szabadalmi leírás Leírás az eljárásról, amellyel bizonyos öntöttvas tárgyak, mint hengerek, lyukasztók, sajtolószerszámok, vasúti kocsikhoz való kéregkerekek stb. készíthetők oly módon, hogy azok felületének egy meghatározott része bizonyos mélységig keménnyé válik anélkül, hogy a többi rész lágysága és szívóssága megváltozna. A belföldi öntöttvasból készítendő bármely tárgy keményedése vagy kérgesedése fémes antimon által lesz elérve. Alkalmazása a következőképpen történik. A fémes antimont igen finomra őrlik, és alkohollal úgy keverik össze, hogy olaj-festék-folyékonyságú, úgynevezett bevonóanyag keletkezzék. Ezzel a keverékkel a forma azon részét (műszaki nyelven „kokillának" nevezik, amely ez esetben homok helyett vasból van), ahol a beöntött vasnak a kívánt keményedést el kell érnie, gondosan bevonják, majd megszárítják, azután kb. 100 Réaumur-fokra hevítik (a kokillát), majd az egész formát, tudniillik mind a kérgesítendő részhez való kokillát, mind a tárgy többi, nem kérgesítendő részének homokformáját összerakják, és a folyékony vasat beleöntik. Az öntvény dermedésekor mindazon helyeken, ahol a kokillát a fenti bevonóanyaggal bekenték, üvegkemény felület keletkezik, amely - aszerint, hogy a kokillán vastagabb vagy vékonyabb a bevonat - egy bizonyos mélységig (3-tól 5 vonalig) sugarasan behatol, és a felület keménységet vagy kérget kap, amely megközelíti az edzett acélét, anélkül, hogy a többi rész lágysága és szívóssága megváltozna. Buda, 1854. október 24. Ganz Á. a cs.- kir. országosan szab. vasöntöde tulajdonosa