Kovács László: Ganz Ábrahám (Öntödei múzeumi füzetek 16., 2006)

hajógyárnál, 's vasútnál semmi munkát kapni nem fog, de sőt egyenesen tönkre fog juttatni: 's e végett a' hengermalmi vasöntöde nagyszerű lábra fog állíttatni". Kossuth kérte Széchenyit, hogy „akként intézkedni méltóztassék, mikint azt liberális elvei, 's emberszerető indulata javasolandják". Nem tudjuk, mit tett Széchenyi vagy Kossuth az ügyben, de az biztos, hogy a kirekesztés megszűnt, és áprilisban már 22 munkás dolgozott Ganz üzemében. Április 13-án a következő hirdetés jelent meg a Pesti Hírlapban, Kossuth lapjában: (379) (3, 3) Vas- és ércz-tfnto-fiitéz;et. Aloliroít tisztelettel jelentem a' t. cz. közönségnek, miszerint egy vas- és érez-öntő-intézetet állítottam fel Budán, király-utczában 336. sz a. az ujon épült élelemtár közelében, és foglalatoskodni fogok mindennemű gépalkatrészek készítésével, ugy szinte építészi- és disz-tárgyakkal; ennélfogva esedezem a' t. cz. közönség számos megrendeléseiért, mellyeknek elkészítését a' legpontosabban véghezviendem. Budán, april likén 1845. Ganz A. Az első híradás Ganz önálló vállalkozásáról. Pesti Hírlap, 1845. április 13. Erste Nachricht über das selbststándigen Unternehmen von Ganz in der Zeitung Pesti Hírlap, 13. April 1845 First report on Ganz's own company. Pesti Hírlap, 13 April 1845 Hasonló szövegű hirdetés jelent meg az OfnerPesther Zeitung hasábjain. Májusban Ganz újabb ingatlant szerzett az előbbi mellett. A szintén Fleischhauer-féle ház 7015 forintos vételárából csupán 2350 forintot tudott kifizetni, kénytelen volt uzsorakölcsönt felvenni. Hogy Ganz első öntőműhelye körülbelül hol fekhetett, arra nézve támpontul szolgál az a panasz, amelyet a Királyhegy utca túloldalán levő katonai élelmiszerraktár parancsnoka tett, hogy az öntöde tűzveszélyes. A helyzet kivizsgálására kiküldött bizottság jegyzőkönyvéből megtudható, hogy a raktártól „csupán ezen utca szélességével egyenlő távolságban egy vasöntöde kezdte meg működését. Miután ezen öntödének egy fújtatóval ellátott kupolókemencéje van", a tűzveszélyre figyelemmel kell lenni. Végül a bizottság megállapította, hogy a kemence és a kémény szerkezete teljesen megnyugtató, a szikrák kitódulásának lehetőségét megakadályozza. Ganz öccse, Henrik, aki júniustól szintén az öntödében dolgozik, ezt írja szeptember 19-én szüleinek: „Ábrahám feszített ütemben tartja az üzemet, állandóan 26-30 munkással dolgozik, hetenként 300 forint a kiadás csak a munkások bérére..., rosszul állunk pénz dolgában. Mindenki követeli a járandóságát, viszont senki sem akarja megfizetni a tartozását. Hetenként háromszor van öntés, mégis egy helyben topogunk." Már az első évben Ganz jelentősebb megrendeléseket kapott Buda városától csatorna- és vízvezetékcsövekre, kórházi, fürdő- és iskolafelszerelésekre, a magánosoknak kerítéseket, kapukat, gazdasági eszközöket készített, de vállalta különféle gépalkatrészek gyártását is. Az Iparegyesület által novemberben rendezett kisebb kiállításon Ganz bemutatott „erkélyrostélyokat, lépcsőbábokat (balustereket), a középponti vasút-társaság számára öntött gőzkocsi kereket". Ez az első híradás arról, hogy Ganz vasúti kereket öntött. Az 1846 tavaszán tartott harmadik magyar országos iparmű-kiállításon Ganz öntöttvas kályhát mutatott be, melynek „sima, rögtelen, s ízlés tekintetében is szép öntése" elnyerte a Magyar Iparegyesület „nagy ezüst érdempénz" kitüntetését, remélve, hogy „Ganz vasöntő gyámok... a honi műipar virágzásának érdekében" tovább munkálkodik. A „bizonyítványt" többek között gróf Batthyány Lajos, az Iparegyesület elnöke és Kossuth Lajos választmányi igazgató írta alá. Az 1847. év folyamán a Ganz-öntöde 32 munkással 9800 vámmázsa (1 vámmázsa 50 kg) öntvényt gyártott 84 ezer forint értékben, a munkabér 13 936 forintot tett ki. Az anyag- és egyéb költségek figyelembevételével a tiszta nyereség 15 ezer forintra becsülhető.