Kovács László: Ganz Ábrahám (Öntödei múzeumi füzetek 16., 2006)
A kéregöntvény A vasöntvényekkel szemben gyakran felmerül az a követelmény, hogy az öntvény felületének bizonyos része kemény, kopásálló legyen. Ha a vasöntvény lassan hűl le, akkor az öntöttvasban levő 3-4 %-nyi szén túlnyomó része az öntvényben apró - szabad szemmel nem látható - grafit alakjában található meg. Az ilyen vasöntvény töreté a kivált grafit miatt szürke színű, és bizonyos szívósságot, ütésállóságot mutat. Ha a vasöntvény kellően gyorsan hűl le, akkor a benne levő szén nem tud grafitként kiválni, kizárólag a vashoz vegyileg kötött alakban (vas-karbid) van jelen, amely igen kemény. Az ilyen vasöntvény töreté fehér, fényes, és a kopásnak jól ellenáll. Amennyiben azt akarjuk elérni, hogy az öntvény általában szívós legyen, de a felületének egy bizonyos részén kemény, akkor az öntvény homokformájában ott, ahol kemény felületet kívánunk létrehozni, hűtővasat, más néven kokillát kell elhelyezni, amely sokkal jobban vezeti a hőt, mint a homok, ezért a kokilla mellett gyorsabb lesz az öntvény lehűlése. Itt, a felülettől számított bizonyos mélységig - ameddig a hűtőhatás érvényesül -, az öntvény külső részén fehér töretű, kemény kéreg alakul ki. Ezt nevezik kéregöntvénynek, az eljárást, pedig kéregöntésnek. A vasúti keréktől megkívánnak bizonyos szívósságot, a futófelületnek viszont - amellyel a kerék a sínen gördül -, valamint a nyomkarimának, amely gátolja, hogy a kerék lefusson a sínről, kopásállónak kell lennie. A kéregöntésű vasúti kerék formáját metszetben az ábra mutatja vázlatosan. A forma három részből áll. Az alsó és a felső rész homokból van döngölve, a középső rész, amely a futófelületet és a nyomkarimát képezi ki, egy gyűrű alakú kokilla. A felső formarészen van a folyékony vas beöntésére szolgáló toldat. A kokilla belső felületét bevonóanyaggal, más néven kokillamázzal vonják be az öntés előtt. Ennek elsősorban az a feladata, hogy a kokillát védje az öntéskor a hirtelen hőhatástól, és megakadályozza, hogy az öntvény ráégjen a kokillára (hozzáhegedjen). Ganz Ábrahám szabadalmat kapott egy olyan kokillamázra, amely porrá tört fémes antimont tartalmaz. Az öntéskor az antimon oldódik a folyékony vasban, és elősegíti a megfelelő vastagságú kéreg kialakulását.
