Kovács László: Ganz Ábrahám (Öntödei múzeumi füzetek 16., 2006)

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt Ganz ágyúcsöveket és -golyókat öntött. Nem lehet megállapítani, hány ágyú készült a Ganz-öntödében. Henrik 1849-ben szüleinek küldött levelében - amely részletesen beszámol a Budán és Pesten történt eseményekről - azt írja: „Múlt év november havában a magyarok elrendelték, hogy ágyúkat öntsünk részükre. Négy darabot lövésre kész állapotba hoztunk, és még hat darabot öntöttünk, ezeket a császári csapatok, amikor bevonultak, elvitték anélkül, hogy az áruk megfizetésére a legkisebb hajlandóságot mutattak volna." Buda visszafoglalása után Ganz öntödéjében ismét öntöttek ágyúcsöveket, ezekről nincsen további információ. 1849 őszén Ganz megnősült. Heiss Lőrinc késesmester 16 éves leányát, Jozefát - aki 19 évvel fiatalabb volt nála - választotta feleségül. Az esküvő a terézvárosi plébániatemplomban volt október 24-én. A fennmaradt házassági szerződés szerint a mennyasszony hozománya a szokásos kelengyén és evőeszközön kívül 400 forint volt. Ganz 4000 forint nászajándékot adott, amelyet a Királyhegy, illetve Kórház utcában levő három ingatlanra tábláztatott be. Az esküvőt követő negyedik napon a pesti császári-királyi haditörvényszék Mader József budai polgár feljelentése nyomán eljárást indított Ganz Ábrahám ellen a szabadságharc alatt folytatott hadiszállításai miatt. Többszöri kihallgatás után a törvényszék 1850. augusztus 12-én hozta meg ítéletét: „Minthogy Ganz Ábrahám, született Embrachban, zürichi kanton, Svájc, 34 éves, református, nős, gyermektelen, a budai fém- és vasöntöde tulajdonosa, aki a törvényesen megállapított tényállás mellett beismerésben van, 1850. március végéig öntödéjének anyagkészlete között 6 db idegenszerű, különféle méretű vas ágyúcsövet, 60 font fémtöredéket, 1659 font rezet és 12 144 font gránát- és bombarepeszt - tömör és üreges golyókat - őrizett meg, szóbeli tárgyalás és szabályszerű kihallgatás után egyhangú szavazással azon ítélet hozatott, hogy a szabadlábon levő Ganz Ábrahám vádlott lőszer és más kincstári vagyon be nem szolgáltatása miatt, őexcellenciája, báró Haynau cs. kir. udvari táborszernagy 1849. július 20-i kiáltványa és a pesti cs. kir. katonai városparancsnokság 1849. július 26-i, augusztus 21- és 29-i és 1850. jún. 23-i hirdetményei szerint, azon körülmény tekintetbevételével, hogy a rendelkezésre álló értesülések szerint az ágyúcsövek jelenleg teljesen használhatatlanok, és csak átolvasztásra alkalmasak, s mivel az átvett lőszerek között csak nagyon kevés használható lövedék volt található - és az egyéb enyhítő körülményekre tekintettel, hatheti fogsággal büntetendő." Négy nap múlva a kiszabott büntetés „kegyelmi úton elengedtetett". Kedvezően végződött Ganz számára az a per is, amelyet a dernői vasgyár indított ellene. A felperes azt kérte, hogy egy 4000 forintot érő, már leszállított vasanyag árát újra fizessék meg neki, mert a számlát annak idején Kossuth-bankókban egyenlítették ki. Ezt a kifizetést a budai törvényszék, majd 1852-ben a királyi tábla is törvényesnek mondta ki Az 1850-es években - az abszolutizmus gazdaságpolitikája ellenére - megindult az ipar fejlődése. Ganz Ábrahám is öntödéje fejlesztésének lehetőségeiről gondolkodott. 1851 júniusában 27 ezer forinttal betársult a Bánság déli részén, Szászkán Marquart Frigyes hannoveri technikus által felépített kohó működtetésébe, hogy innen lássa el - dunai szállítással - budai öntödéjét olcsó nyersvassal. A környéken érc, fa, kőszén, vízerő rendelkezésre állt. A nagyolvasztó azonban indulási nehézségekkel küzdött, és a további tőke is hiányzott. A nagy távolság miatt, az akkori közlekedési viszonyok mellett az ideoda utazás Ganznak igen terhes és időt rabló volt. Megpróbálta magához hívni segítségül öccsét, Jakabot, de ő nem akarta sikeres svájci üzleti tevékenységét föladni. Ganz csak 1856-ban lélegezhetett föl, amikor a szászkai vállalatot megvásárolta az Osztrák Államvasút-társaság, és visszakaphatta befektetett pénzét. 1852 nyarán Ganz az „országos gyár" cím elnyeré-