Patay Pál: Harangöntés Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 15., 2005)
DR. PATAY PÁL Harangok pusztulása Az első világháború idején összegyűjtött és Wáhrend dem ersten Weltkrieg elszállításra váró rekvirált harangok egy eingesammelte und auf Abtransportirung budapesti vasútállomáson wartende Glocken auf einer Bahnstation in Budapest H arangok elpusztulhatnak mindenek előtt természetes elhasználódás révén. Ennek az oka lehet az anyag kifáradása, de igen valószínű, hogy nem kellő ritmusban végzett harangozás is előidézheti azt. Vannak harangjaink, amelyek 400-500 éve állják a használatukat, viszont mások alig néhány tíz év múlva, sőt még hamarabb is elrepednek. Igen valószínű, hogy az időtállóság az öntés módjától is függ. Adatbázisomban 716 harangról van feljegyezve, hogy természetes elhasználódás következtében hány év múltán pusztultak el. Az átlag 76 év. Pusztultak el harangok abból kifolyólag is, hogy az atyafiak kicsinyelitek őket, nem hallatszott messzire a hangjuk. Néha viszont a disszonáns volta miatt lett kicserélve az együttes egy-egy darabja. Számos harang esett a tűzvészek áldozatául. E téren az adatok főként a 19. századból származnak. Falvainkban akkor még zömében zsúp vagy nád fedte a házakat. Ha valahol tűz keletkezett, a templom is menthetetlenül annak áldozata lett. Súlyos károkat tett a villámcsapás is. Igen nagy veszedelmet jelentettek a harangok számára a háborúk. Régebben a zsákmányolások pusztították az állományt. Újabban a közvetlen harci események; a tornyok kilövése az ellenség részéről, vagy a felrobbantásuk a saját csapatok által. Bár korábban is vettek igénybe harangokat hadianyag céljára, de az állománynak így bekövetkezett pusztulása a 20. században öltött óriási mértéket. Ez hazánkban az első világháborúban átlagosan az állomány 50-60%-át tette ki, a másodikban csak mintegy 10%-át. A jelenlegi állományunk 9753 harang adata alapján átlagosan 96 évesnek mondható.
