Patay Pál: Harangöntés Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 15., 2005)

oda. Éppen ezért az egyes műhelyek általában csak a környékük számára termeltek, és nem lettek egymás versenytársai. Vasúton azonban nagyobb haragoknak messzi vidékre történő eljuttatása sem okozott különösebb gondot, kibővült tehát a műhelyek piaca, és megindult közöttük a verseny. Ennek az lett az eredménye, hogy egyesek, főként a jelentős ipari és kereskedelmi központokban lévők termelése egyre fokozódott, üzemekWalser Ferencnek 1873-ban Budapest régi városháza számára öntött tárcsás koronájú harangja. Budapesti Történeti Múzeum Novotny Antal temesvári (Timisoara, Románia) mester réselt harangja 1887-ből. Makó, Igásközpont, harangláb ké, gyárakká nőtték ki magukat, míg másoké egyre fogyott. Utóbbiak a kézműipar keretei közül nem tudtak kiemelkedni és zömük előbb-utóbb be is zárt, vagy anyagi okokból, vagy a mester halálával (pl. Losonc 1876, Kőszeg 1887). Győrött és Egerben az utolsó általunk regisztrált harangot 1875-ben, Besztercebányán 1876-ban, Kassán 1880-ban, Szombathelyen 1894-ben öntötték. Voltak mesterek, akik újításokkal és azok reklámozásával igyekeztek nagyobb vevőkörre szert tenni. A pesti Walser Ferenc (1860-ban nyitotta meg műhelyét) az egy évezreden át alkalmazott füles korona helyett tárcsással látta el a harangjait. Ezzel, ha az ütő már erősen megkoptatta a harang falát, el lehetett őket a jármon forgatni, hogy más helyet érjen az ütés.

9 A temesvári Novotny Antal violinkulcsszerű résekkel áttört falú harangokat készített, azt hangoztatva, hogy ezzel az eljárással ugyanazt a hangmagasságot könnyebb, tehát olcsóbb haranggal éri el. Pozdech József, pesti lakatos mester megtört tengelyű vasjármokat készített, amivel a harang kilengését csökkentette és a mozgását könnyebbé tette. Ő maga nem öntött harangot, csak rendeléseket vett fel; az öntést harangöntőkkel végeztette. A legtöbbet - így a debreceni új „öreg Rákóczi"-ét is 1873-ban - a Wiener Neustadt-i Ignatz Hilzerrel. A nagyüzemek termelését jól szemlélteti, hogy amíg Walser az 1870-es években átlagosan évente kb. 50 harangot öntött, az 1880-asokban már 80-at. Vagy a soproni Seltenhofer cég az 1890-es években kb. 70-et, az 1900-asokban már 110et. A temesvári Novotny Antal még az 1890-es években kb. 80-at, az 1900-asokban mintegy 130-140-et készített. Ő egyébként a harangjainak a jelentős részét a balkáni államok számára öntötte. Az első világháború kitörését ennek következtében már csak hat nagyobb üzem és néhány kisebb műhely érte meg, Egry Ferenc kisgejőci (Mali Hejivci, Ukrajna) mester harangja 1902-ből. Felsőregmec, gör. kat. harangláb amelyek azonban zömükben nemcsak harangokat gyártottak. Mégpedig Budapesten Walser Ferenc, Szlezák László (Thury János és fia Ferenc műhelyének új tulajdonosa), Sopronban Seltenhofer fiai, Pécsett a Ruepprecht testvérek utóda Rudle Ignác, Aradon Honig Frigyes, Temesváron Novotny Antal fia, továbbá még több kisebb műhely. Utóbbiak között találjuk a kisgejőcit, amelybe a László-dinasztiához tartozó Egry Ferenc - megítélésünk szerint - ügyes kereskedelmi érzékkel új lendületet vitt be (Budapesten is nyitott irodát) és a nagyüzemek sikeres versenytársává tette. Az első világháború alatt a réz - mint hadianyag - forgalmának zárolása végett nemcsak leállt a harangok öntése, hanem 1916 augusztusában megkezdődött a ha-