Patay Pál: Harangöntés Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 15., 2005)

Erdodi Mihály kötegyáni harangöntő harangja. 1748. Körösszegapáti, ref. templom vakban is. Öntöttek harangot a városi műhelyükben, de tudjuk, hogy vándormesterséget is folytattak; még Beregszászra (Beregove, Ukrajna) is eljutottak. A kelet-magyarországi református egyházak harangjainak felirata már túlnyomórészt magyar. Jellemző rájuk, hogy a legtöbbjükön az olvasható, hogy A SAJÁT KÖLTSÉGÉN, TULAJDON MAGA KÖLTSÉGÉVEL öntetté a harangot a megnevezett egyház. Ezzel akarták biztosítani magukat a katolikusok javára történő konfiskálásuk elől, ami III. Károly és Mária Terézia idején gyakran megtörtént, ha nem tudták a kizárólagos tulajdonukat igazolni. A katolikus templomok harangjain gyakran az olvasható, - általában latinul - hogy Szűz Mária, egy szent (Flórián, Donát, Vendel, Urbán, Nepomuki Szent János, József, stb.), vagy a Szentháromság tiszteletére öntetett. Ugyanakkor ezek domborművei is gyakran díszítik Lázár György Rettegen (Reteag, Románia) lakó vándorló harangöntő 1783-ban a nagydobosi ref. templom számára öntött harangja. Ófehértó, ref. templom őket. A donátorokat cikornyás, barokkos feliratok nevezik meg. A magyarországi harangöntő mesterek előtt újabb lehetőségek nyíltak meg II. József trónraléptével. A császár az 1871 október 25-én aláírt, ú.n. türelmi rendeletével ugyanis engedélyezte a protestánsoknak a vallásuk szabad gyakorlását, majd egy újabb, 1785. június 15-i rendeletével a harangok korlátlan használatát is biztosította a számukra. Ez különösen az ország nyugati részén lévő (Győr, Sopron, Pécs), illetve ezt a vidéket ellátó más műhelyek (Pest, Buda, Graz) termelését lendítette fel, mivel a rendelet hatására újraéledő protestáns gyülekezetek egyremásra építettek templomot. Az ország északkeleti részére Bécs keze kevésbé érvén el, a 17. és 18. század folyamán kevésbé fosztották meg a protestánsokat a templomaiktól, harangjaiktól, sőt újak beszerzésében sem voltak oly mértékben akadályoztatva. Mindamellett 1786 után itt is sok új templom épült, sok új harang készült. Méltán mondhatjuk, hogy a 18. század folyamán beköszöntött a hazai harangöntő kézművesség újabb virágkora, amely a 19. század első felében tovább tartott. Az állomány ugyan lassan elérte a szükségelt mennyiséget (a katolikus templomokat általában három, a protestánsokat inkább csak két haranggal látták el), de még mindig épültek új templomok. E mellett a természetes elhasználódás által meghasadt, valamint a nád- vagy zsúpfedeles házakból álló falvainkat igen gyakran elhamvasztó tűzvészek során megolvadt harangok pótlása ugyancsak bő munkával látta el a mestereket. Nyíltak is ennek hatására új műhelyek az országban (Szombathely, 1808, Dobsina- Dobsina, Szlovákia, 1815, Veszprém, 1823, Székesfehérvár, 1824, Temesvár - Timisoara, Románia, 1841, Arad, Románia, 1843). Az 1830-as években Pesten is három mesternek volt önálló műhelye (Eberhard Henrik 1800-1839, Schaudt András 1831-1861, Hornung József 18321847). A kisgejőci nemes László Sándor 271 sz. harangja 1844-ből. Gyulaháza, ref. templom