Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

báriumok, vagy a munkács-szentmiklósi Schönborn-birtok teljes, összefoglaló leírása a 18. század végéről [2]. Ez a terület a Rákóczinké volt, ők I. Lipóttól kapták a jogot, hogy birtokaikon bányaművelést folytassanak és a kibányászott ércet olvasztókemencékben kohósítsák. Az első hámort, amelyben kovácsolással dolgozták fel az olvasztókemencékből nyert fémet, az 1670-es években építették a Munkácstól néhány kilométerre lévő Selesztón [3]. Amint az az 1679. évi uradalmi vashámorosi utasításból kitűnik, a legkorábbi időkben rúdvasat, mezőgazdasági szerszámokat, villákat, kapákat, ásókat, zsindely- és lécszöget gyártottak [4]. Nem lehetett gond nélküli a munka, mert az 1682. évi úrbéri jegyzőkönyv már azt tartalmazza, hogy a haszonbérben levő két, egy kisebb és egy nagyobb hámort nem tudták gazdaságosan üzemeltetni, ezért a fejedelem leállíttatta azokat. Munkács első monográfusa, Balajthy József 1836-ban Debrecenben kiadott könyvében közzé tette ennek a 150 éves előtörténetnek adatokban gazdag leírását. A város kilenc nevezetessége közül egyikként a vasgyárat emelte ki, amely a szerző szerint a 19. század 30-as éveinek elejére már „szembetűnő tökélyre jutott" a műöntészet vonatkozásában [4]. Volt egy korábbi virágkora is a munkácsi vasgyárnak, mégpedig a Rákóczi- szabadságharc idején, 1703-11 között, amikor a felhagyott olvasztókemencéket és hámorokat felújították és II. Rákóczi Ferenc fejedelem ágyúgolyó-öntödéjeként működtették [5]. A szabadságharc leverése után 1711 és 1728 között kincstári kezelésbe került a mintegy 400 ezer holdas birtok. A munkácsi uradalmat, mint a felkelő és rebellis II. Rákóczi Ferenctől fegyverrel elhódított területet, 1729-ben egy németországi főúrnak, Schönborn Lothár Ferenc mainzi érseknek és családjának adományozták a Habsburgok érdekében tett szolgálataikra való tekintettel. Az udvar, mint adományos, örökölhetővé is tette az adományozott latifundiumot. Az érsek csak pár hónappal élte túl az adományozás időpontját, s unokaöccse, Schönborn Frigyes Károly bambergi és würzburgi püspök, mint örökös lett az első igazi új gazda a régi Rákóczi-birtokon. Az örökség átvétele után Bécsbe költözött, s megbízottai útján onnan irányította a nagy kiterjedésű, természeti kincsekben gazdag területet. Már a 18. század közepétől megfigyelhető volt, hogy a Schönbornok, tisztán családi érdekből, egy-egy kitérőre azért elmerészkedtek attól az osztrák iparpolitikától, amely Magyarországot kizárólag és csakis fogyasztónak szánta az ipari termelésben erős Ausztriával szemben, annak javára. A pénzjövedelemre éhes bécsi birtokost csábította a rendel-