Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

fején kecses vonalú és finom művű levéldíszes gyertyacsésze nyugszik. Az antik hatást követő kisplasztikák Willaschek formavilágának megértéséhez vezetnek el bennünket, s egyben a klasszicizmus kora amúgy is szegény szobrászati anyagának bővítéséhez is hozzájárulnak. Ötletes, stílusukban is Egykaros gyertyatartó kariatida alakkal. Munkács-Selesztón öntötték 1840-1850 között. Modellőr V. Willaschek. Magángyűjtemény Kakasdíszes óratartó. Munkács-Selesztón öntötték 1840-1850 között. Modelló'r V. Willaschek. Magángyűj temény korszerű óratartói, virágvázái, hamutálja, Madonna-szobrocskái, női alakot formázó kályhája tehetségének kiteljesedését mutatják. Kultúrtörténeti érdekességű az a hamutálja, amelynek peremére áttört díszítésű, domborműves jeleneteket magába foglaló betét helyezhető. A betét négy kis domborműve a vas feldolgozásának folyamatát mutatja be: az érc bányászatát, a vasolvasztást, az öntést és a dróthúzást. Az egyes jelenetek a vasművesség 19. század első felében alkalmazott módszereinek és szakmai fogásainak sokatmondó dokumentumai. A klasszikus formák és dekorációs elemek mellett mind gyakrabban mutat-