Pusztai László: A munkácsi vasöntöde jelentősége (Öntödei múzeumi füzetek 14., 2005)

Az 1832-ben épített selesztói vasgyár Munkács mellett, 1860 körül. Rajzolta Schossel András bolthajtásosan keresztülvágatván, az óriás fúvót hajtó kerékbe szolgáló vízcsatorna azon vonatott el" [4]. A nagyolvasztó mellé megépült a most már kizárólag műöntészeti termékek gyártására az öntöde kupolókemencével, formázóműhellyel, mintaasztalos-üzemmel és szárítóval. A vasműveknek, de az uradalom másik két üzemének, a timsógyárnak és a hamuzsírüzemnek a felvirágoztatása is Freyseisen János Dániel prefektus érdeme. Hivatása szerint jogász volt, s kincstári szolgálatból került 1814-ben Munkácsra, ahol mint ügyészt alkalmazták az uradalom főhivatalában. A felvidéki bányavárosok vidékéről származott, s neveltetése és élettapasztalatai szorosabb kapcsolatba hozták a Kárpát-vidéki gazdálkodás és élet kérdéseivel, mint amilyennel az uradalom akkori prefektusa, a Dunántúlról származó Edvi Illés Mihály rendelkezett. Freyseisen 1828-ben került a prefektusi hivatalba, s azt 1845-ig töltötte be. Amikor elfoglalta hivatalát, a vasáruk iránt nagy volt a kereslet. Jelentette is a Bécsben lakó tulajdonosnak, hogy a gyártmányok iránt óriási az érdeklődés. Egyben a vasmű további fejlesztéséhez kérte a gróf hozzájárulását, aminek pozitív jelei már az 1830-as években érezhetők voltak. Freyseisen azért vonzódott az ipari üzemek fejlesztéséhez, mert bennük inkább látta a lehetőséget a friss alkotómunkára, mint az