Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

Bevezetés

Bevezetés Fehér foltja korunk öntészettörténetének az öntészeti középfokú technikumi oktatás kialakulása. Még szakmai körökben is elterjedt hiedelem, hogy ez a diósgyőri (későbbi nevén Gábor Áron) Kohó- és Öntőipari Technikummal vette kezdetét. Pedig hazánk első öntőipari technikuma az a „vándor" esti öntőipari technikum volt, melyben e sorok írója 19501951-ben már tanította az első képesítőző (érettségiző) osztályt, amely tanulmányait 1947 őszén kezdte. Ennek az első öntőipari középiskolának a létrehozásában és tananyagának kialakításában egyesületünk, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE), valamint a rövid életű Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének (MMTSzSz) bányászati és kohászati osztálya bábáskodott. E „vándor" iskolában e sorok írója 21 naptári éven át oktatott, és a legelső évfolyam tanárai közül már. csak ő van életben. Ezért kell megörökíteni ennek az úttörő iskolának a történetét, annál is inkább, mert róla mind kevesebb dokumentum lelhető fel. Ez az iskola az egykori-Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) égisze alatt első éveiben teljesen önálló volt, és létezésének évei alatt hat iskolaépület adott neki otthont, ezért nevezték „vándor" iskolának. Ennek tudható be, hogy írott dokumentumok - anyakönyvek, osztálynaplók stb. - nem maradtak fenn, de legalábbis nem hozzáférhetők. Nyomtatott dokumentumok az ipari középiskolákra vonatkozó rendeletek a Magyar Közlönyben és az egyes iskolák évente vagy alkalomszerűen kiadott értesítői (évkönyvei). Ezekből az Országos Pedagógiai Könyvtárnak elkülönített 80 000 kötetes gyűjteménye van az 1800-as évekig visszamenően. Igen ám, de számunkra ez sem mond semmit, mert egy 1948-as vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelettel papír- és pénzhiányra hivatkozva, az összes iskolatípusra vonatkozóan betiltották az értesítő kiadását. Értékes információkkal szolgálnak az érettségi (képesítő) tablóképek, nyomtatott meghívók, végül - de nem elhanyagolható módon - a személyes vagy inkább kollektív visszaemlékezések, bár ezek sokszor szubjetívek. Előbb azonban vizsgáljuk meg, hogy miért és milyen történeti folyamattal jutottunk el az öntőipari technikumig.