Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

Amíg műszaki oktatásrendszerünk az öntőipari technikumig eljutott

ipargazdasági ismeretek köréből három írásbeli tételt kell felterjeszteni, mindegyik tétel két feladatot tartalmazzon, melyek mindegyikét a jelölt­nek meg kell oldania, hogy „bizonyosságot adhasson arról, hogy hiva­tali, szolgálati beosztásában a rábízott munkások és egyéb alkalmazot­tak szociális érdekeit védő rendelkezéseket ismeri, illetve hogy meg tud­ja védeni az üzem gazdasági érdekeit". A szóbeli vizsga tárgyai a kohó­ipari tagozaton a fémipari gyártás- és anyagismeret, illetve a kohászat. Mindkét tárgyból két kérdést kell feltenni. Az előbbi tantárgy egyik kér­dése a kohászati iparban felhasználásra kerülő anyagok és ötvözetek tu­lajdonságaira, illetve a vas- és fémöntés gyártási eljárásaira vonatkozzon, a másik kérdés főleg a kovácsolás, sajtolás, hengerlés és forgácsolás köré­ből kerüljön ki. Itt a használatos gépek működésének és javításának is­merete is szükséges. A kohászat egyik kérdése a kohászati műveletek, eljárások és a tűzi műveletekhez használt kemencékre terjedjen ki úgy, hogy az felölelje a füstgázok és kohótermékek körét is. Ez a kérdés a nagyolvasztó szerkezetét és üzemét, valamint mellékberendezéseinek körét is foglalja magában. A másik kérdés a nyersvasgyártással, a külön­böző fémek gyártásával, a kész fém előállításával és munkafolyamatai­val foglalkozzon. Csak e rendeletből van biztos ismeretünk arra vonat­kozóan, hogy a két alapvető kohászati szaktárgyon belül milyen téma­köröknek volt prioritásuk, és hogy egyáltalán mi volt a tananyag. Az OMBKE az 1948. október 19-én tartott közgyűlésén a MTESZ ja­vaslata alapján Kerpely Kálmán főtitkár előterjesztésére felvett tagjai sorá­ba kb. 170 bányaiskolát végzett bányász- és kohászaltisztet. Ezzel meg­szűnt az a korábbi kasztjellegű különállás, hogy az OMBKE-nek mérnö­kök, a BVOE-nek altisztek lehettek tagjai [14]. Ezek után nézzük meg, hogy a szaktárgyakat kik tanították (3. táblá­zat). Megállapítható, hogy az 1941/42-es tanévben igen sok óraadóval dolgozott a pécsi iskola, és ezek zöme még a kohásztagozaton is bánya­mérnök volt, beleértve Angyal Miksa tagozatvezetőt is. Ez Pécsett szük­séghelyzet volt, hisz itt nem létezett kohászati üzem. Az iskolát 1947. július 5-én az IpM visszahelyezte Pécsre, mert a vá­ros bérbe adta évi 12 000 Ft-ért 20 évi időtartamra a Nagy Jenő laktanya egyik kétemeletes épületét. Az iskola átköltözését Markovich Pál megbí­zott igazgató Avas Mihály kohómérnök-tanár segítségével bonyolította le, ami július 10-én be is fejeződött. 1947. július végétől Szabó Ernő bá­nyamérnök, komlói bányaigazgató-helyettes lett az iskola igazgatója. A kohásztagozat tanulói nem örültek az iskola áthelyezésének, mert zöm­mel Miskolc környéki lakosok voltak, de nem volt apelláta. Az iskolává lett leromlott kaszárnya-épületet fel kellett újítani. Sok óraadó tanárt

Next

/
Oldalképek
Tartalom