Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

Mit tett a szakma a későbbiekben az öntő- és kohóipari technikumokért?

nikumok kérdéseivel foglalkozott, de figyelme kiterjedt a kohászati technikumokra is. A bizottság behatóan boncolta és górcső alá vette a tanmeneteket, a tankönyveket, az igazgatók és tanárok kiválasztását, a beiskolázás előfeltételeit stb. Összefoglaló értékelését „Az öntőipari technikumok oktatási színvonalának emelése" címen az Öntöde hasábjain is közzé tette [38], és jóval részletesebb jelentését a KGM műszaki főosztályának nyújtotta be. A részletek a következők voltak: Az öntészeti technikumok nem támaszkodhattak évtizedes tapasztalatokra, ezért ezek szervezésébe több bizonytalanság, hiányosság csúszott bele, a jó szándék ellenére is. Pedig a „vándor" öntészeti esti technikum tanárai önkényesen már menet közben is sok változtatást hajtottak végre, például az Öntészet című tárgy szakosítása vas-, acél- és fémöntészet tantárgyakra, az öntödei gyártástervezés bevezetése. (A mai olvasók feltehetnék a kérdést, hogy ekkor a diósgyőri és csepeli technikumok tanárai miért nem vettek részt ebben a munkában? Hát azért, mert nekik ekkor még semmi gyakorlatuk s tapasztalatuk nem volt.) Ugyanígy hiányzott a gyakorlat a felsőbb irányító szervekben is (KGM és KM). A bizottság sok értékes javaslatot kapott viszont a dolgozó tanulóktól: egyes tantárgyak anyaga nem „életszagú", felesleges dolgokat tanulnak a szükségesek rovására. Másrészt az öntészetet nem tekintették akkor még önálló tudománynak vagy akár iparágnak. Egyesek szerint az öntészet a gépészethez, mások szerint a vegyészeihez volna sorolandó. A géptani tantárgyakat a konstruktőrök szemszögéből próbálták tanítani, nem pedig a gépek felhasználóiknak aspektusából. Sok elemzőkémiát akartak az öntőknek teljesen feleslegesen megtanítani, amikor a már meglévő specializálódás következtében az öntőtechnikusok garantáltan nem kerültek kémiai laboratóriumba, ugyanakkor a homoklaboratóriumok technológiai vizsgálatairól szinte semmit sem tanultak, hacsak nem egy-egy szaktanár buzgalmának köszönhetően. Hiányzott a tananyagból a mintakészítés, és nem volt elégséges a tűzálló anyagok oktatása sem. A bizottság megállapította, hogy „mindent átfogó átszervezésre van haladéktalanul szükség". A matematika oktatásából hiányolták az üzemi életből vett szakmai példák megoldását. Javasolták a négy osztály számára 10 íves szakmai matematikai példatár kiadatását. Ehhez persze új öntészeti matematikatematikát kellett volna kidolgozni, matematikusok és öntők bevonásával. Ebből sohasem lett semmi. A használt fizikatankönyvek gimnáziumok számára íródtak, vagy ezek lényegtelen módosításai voltak. Nem tárgyalták kellő részletességgel az öntészek-kohászok számára létfontosságú hőtant. A bizottság ja-